„Pontosabban: azt csinál a magyarjaival, országrészükkel, amit akar! Ezt, és ebbeni tudatukat, vigyorgó hatalmukat megerősítették minap Strasbourgban is: Románia belügye a magyarság léte. És ezt végighallgathatta – odakünn kegyesen megengedték – polgármesterünk, megyei elnökünk. Először szántam őket… Itthon vélük együtt kérdezzük, s talán együtt tudjuk, mi a tennivalónk. Mi akkor a teendőnk, mikor meggyőződtünk súlyosan, hogy magunkra vagyunk? Európában nincs már hasonlóra példa, hogy egy fasiszta hatalom – vállalom a jelzőt bíróság előtt is – népirtásra, kiűzésre összpontosít közel száz éve, minden rendszerben. Lám, a román hírszerzés, a »belügy« gátlástalanul kijelentette, hogy ez is az ő dolga.

Van azonban egy kényszervigaszom. Amerika támaszpontja lett Románia. Gyors ütemű – szinte gyarmatosítást írtam! – berendezkedés Oroszország szomszédságában, stb. Ám Amerika tudja, hogy mi, magyarok vagyunk a földrész keresztapja! Első, Szent István fia, Imre herceg, aki örök tisztaságot fogadott, rohamosan elhíresült a keresztény világban. Az Egyesült Államokban élő dr. Howard V. Harper történész professzor magyarázza (Acron Beacon Journal, 1962. nov. 3., 9. oldal), hogy 1391-ben, Firenzében hármas oltárképen szerepel fehér liliommal a kezében Imre, ott az írás: Amerigo D’Ungheria. Imre latinul Emericus, az olasz Amerigonak ejti!”