„Megtörténhet, hogy a miniszterasszony valóban beteg. Korábban azonban, amikor korrupciós ügyei eltussolása végett utasította beosztottjait arra, hogy töröljenek ki minden adatot a számítógépéből, még igen-igen jó egészségnek örvendett, tiszta tudattal rendelkezett. Ekkor kellett volna gondolnia későbbi sorsára. Csakhogy akkor meg sem fordult meg a fejében, hogy ilyesmi megtörténhet vele.

Traian Băsescu idején ugyanis az államfő feltétlen hívei korlátlan hatalommal rendelkeztek. Monica Iacob Ridzi nem csak hogy szívbéli barátnője volt Băsescu dédelgetett szőkéjének, Elena Udreának, de Traian Băsescu kisebbik lányának is mentora volt annak európai parlamenti taggá választása előtt.

A legtöbb ember pedig vajszívű: rokonszenv támad benne a börtönben sínylődő szegény páriák iránt. Ehhez hozzájárul média is, a nagykorruptak ilyenkor nem sajnálják a pénzt. Az Elena Udreát az interneten a miniszterasszonyt agyba-főbe dicsérő, álnéven beírók (közöttük ki tudja hány újságíró), havi 10 ezer eurót kaptak a miniszterasszony »fénykorában«. Nincs rá bizonyíték, de feltételezhető, hogy a könnyes írásokért is csinos summák ütik az ilyesmire kapható szerkesztőcskék markát.

Pedig könnyen megszabadulhatnánk a részvéttől – elég lenne csak az ország siralmas helyzetére gondolnunk. Minden ellopott kilométernyi autópálya, a városok, a falvak szánalmat keltő állapota, az európai pénzek lenyúlása, a visszaszolgáltatott vagyonok meglopása, a romlott iskolatejek, a trükkös közbeszerzések mögött egy (vagy több) tolvaj áll.

A mostani siránkozók. Akik a bűntény elkövetése pillanatában makkegészségesek voltak, most pedig képzelt betegségükre hivatkozva részvétért könyörögnek.

Legyünk keményszívűek. Ha jól meggondoljuk, ezek a tolvajok huszonöt évnyi életünket lopták meg. E bűntényhez képest pedig nem is olyan szigorúak a romániai börtönviszonyok…”