„A másik opció az lett volna, hogy a polgármesteri hivatal tiltása ellenére megtartják a felvonulást. Ez esetben egyrészt jogszabályt szegett volna a szervezet – mely egyúttal a Romániában élő magyarság törvénytisztelő jogkövetelési korszakának végét jelenthette volna! –, másrészt pedig szabad utat nyit a titkosszolgálatok és más ellenérdekelt államhatalmi erők számára, hogy provokáció révén félresiklassák a tüntetést. A rendfenntartó erők partnersége nélkül, mi több, a hatósági utasításokkal szembeni tömegmegmozdulás következményei ugyanis beláthatatlanok. (Ilyen esetben például elég néhány álarcot viselő beépített ügynök, és máris tömegbalhévá alakulhat, erőszakba torkollhat bármely, amúgy békésnek szánt megmozdulás.)

Óriási kockázatot vállalt volna fel tehát az SZNT, ha a tiltás ellenére is felvonulásra buzdítja híveit, esetleges provokáció esetén ugyanis végérvényesen lejárathatták volna a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Az sem járható út, amit tavaly a hasonló tiltásra válaszul kényszerült választani a szervezet: a polgári sétává szelídített, járdán történő felvonulás üzenetében sem egyértelmű, ráadásul ugyanúgy magában hordozza a provokáció kockázatát.

Mindezek tükrében úgy tűnik, a kisebbik rosszat választotta az SZNT azzal, hogy sem a megemlékezést, sem a felvonulást nem tartják meg, inkább a jövő évi akciót készítik elő, és jogi síkon keresik igazukat, hazai és nemzetközi fórumokon ismertetik e példátlan jogtiprást.”