Kolozsvár, az új Berlin?

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) ad otthont a 2015-ben Európa Ifjúsági Fővárosa címet viselő Kolozsvár budapesti központjának. Az irodában kurzusok, konferenciák, kiállítások lesznek a városról.
 
A csütörtök esti megnyitón Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere kifejtette: a városban százezer diák tanul 11 egyetemen; Kolozsvár hat történelmi keresztény felekezet püspöki székhelye; Bukarest után pedig a legnagyobb ennek a városnak a „kulturális vitalitása” Romániában, olyannyira, hogy sokan új Berlinként emlegetik. Az Art cities of the future című összeállítás szerint pedig egyike a föld azon 12 legfontosabb városának, amelyek meghatározzák a 21. század művészi avantgárdját. Engedjenek a csábításnak, és látogassanak el Kolozsvárra, legyenek a város nagykövetei! – kérte a jelenlévőket az alpolgármester.

Berlin, a régi Kolozsvár

Budapestet úgy definiálta nemrég egy német újság: az utolsó metropolisz Konstantinápoly előtt. Ez a definíció azonban elfeledkezik a regionális központokról. Amikor átgondoltam, hogy mi van Budapest és Konstantinápoly között, legelőször Kolozsvár jutott eszembe – mondta Prőhle Gergely, a Bánffy-emlékév kezdeményezője, a magyar külügyminisztérium államtitkára. Prőhle hozzátette: a Berlin-Kolozsvár hasonlat amennyire nagyravágyó, annyira veszélyes: az a szervesülés, ami Kolozsvárt jellemzi, Berlinnek még jó darabig várnia kell. Majd ha Berlin lesz a régi Kolozsvár, jelentkezzenek a német fővárosból! – jegyezte meg.

Szebeni Zsuzsa, Horváth Anna, Martonyi János, Magdó János és Prőhle Gergely a megnyitón 

Az államtitkár azt mondta, ha a határon túli magyarsággal kapcsolatos közgondolkodást próbálja felidézni, az jut eszébe, hogy a magyarországiak úgy tekintenek rájuk, mint akik egy furcsa hagyományőrző szerepben élnek, egy furcsa rezervátumban. Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosaként rácáfolhat erre a képre. Prőhle hozzátette: az ehhez kapcsolódó, MCC-beli iroda az egységes közép-európai gondolat fejlesztését segíti elő.

Borzási Sarolta, a SHARE Föderáció magyar ügyekért felelős kolozsvári alelnöke elmondta: a kolozsvári ifjúságnak már az Európa ifjúsági fővárosa cím elnyerése is büszkeség, ami arra késztette a kolozsvári fiatalokat, hogy megmutassák, milyen modern és értékteremtő közösség él a városban. Kolozsváron a magyar kisebbség, közösség speciális helyzete miatt kiemelkedő magyar programokat rendeznek az év keretében, például először lesz külhoni magyar városban OTDK-konferencia. Az iroda ezért egy plusz kapcsolatot teremt Kolozsvár és az anyaország között – vélekedett Borzási.

Martonyi lelke mélyén kolozsvári maradt

Martonyi János volt külügyminiszter, Kolozsvár szülötte úgy emlékezett: gyermekkorában folyamatosan kolozsvári történeteket hallott, szíve legmélyén mégis csak kolozsvári, hiába költözött el néhány hónapos korában a család Szegedre. Martonyi szerint Kolozsvár az összmagyarság fontos szellemi-kulturális központja, erődje. A városnak mindenek előtt jövője van: az erdélyi magyarság és az összmagyarság számára, s annak az érzésnek, lelkületnek a számára, amit közép-európaiságnak nevezünk.

Az iroda megnyitása alkalmat adott a Bánffy Miklós-emlékkiállításról és -emlékkötetről való beszélgetésre is. Martonyi ezzel kapcsolatban kifejtette: Bánffy Miklós a legnehezebb, legszörnyűbb korban élt. Kiemelkedett a szellemi nagyságával, ami annyi sok területen érvényesült. Erdélyi volt, magyar politikus, a huszadik század egyik legnagyobb magyar politikusa, egyszerre közép-európai és európai. Nemes ember volt: van címekben megnyilvánuló nemesség és igazi, emberi nemesség, ő ez utóbbit is megtestesítette – vélekedett elődjéről a volt külügyminiszter.

A politikus szerint Bánffy Miklós azt akarta, hogy a térség nemzetei működjenek együtt. 19 hónapos külügyminiszterségének fő üzenete pedig teljesen világos: a magyar érdekeket úgy lehet képviselni, hogy nem feledkezünk el az értékekről – Bánffy Miklósnak sohasem jutott eszébe az, hogy a konkrét külpolitikai érdekeket szembe lehet állítani az értékekkel.

Bánffy Miklós, a közép-európaiság és a magyar érdek

A beszédeket követő kerekasztal-beszélgetés során Martonyi mindehhez Prőhle kérdésére hozzátette: minket, közép-európaiakat sok minden összefűz, ha más nem, a neurózis; ettől vagyunk türelmetlenebbek, máskor pedig nagyvonalúbbak és befogadóbbak. Martonyi szerint az igazán fontos kérdésekben értékalapúságra van szükség. Ha ugyanis csak érdekalapon közelítünk meg egy kérdést, vannak ellene és mellette szóló érvek, és nehéz ezek mentén dönteni. Mi egy adott helyzetben a magyar érdek? Ezt nehéz eldönteni – mutatott rá Martonyi, megjegyezve, hogy a történelem folyamán sokszor mérte ezt föl rosszul a magyar elit. De ha azt próbáljuk megtalálni, hogy egy adott helyzetben mi a jó, akkor lehet, hogy végül vesztünk, de morális szempontból helyes döntést hoztunk. Bánffy Miklós erre koncentrált – hangsúlyozta a volt külügyminiszter.

A hála nem politikai kategória, de ha a magyarok és románok közösen hálásak valakinek, így például Bánffy Miklósnak, akkor mégis az – így zárta Prőhle a beszélgetést (amelyen végül Emil Boc kolozsvári polgármester és Tamás Gáspár Miklós filozófus, az előzetes tervekkel ellentétben, nem jelent meg - szerk. megj.), köszönetet mondva Horváth Annának, Martonyi Jánosnak, Szebeni Zsuzsának, a Bánffy-emlékkiállítás szervezőjének és Magdó János volt kolozsvári főkonzulnak, aki sokat segítette a kiállítás és az emlékkönyv megszületését.

Szöveg: Szilvay Gergely

Fotók: Lánczi Péter (MCC)