„Az Orbán-Putyin párbeszéd részleteiről majd később szerezhetünk tudomást, akkor is csak részleteiben és nagyvonalakban. De már most tiszta és érdekes az az ocsmány körítés, mellyel az önmagával is marakodó ellenzék ezt a látogatást fogadta. Akár Angela Merkel német kancellár vizitjét.

Csakhogy akkor az ál-baloldali csürhe álmodozhatott arról, hogy Merkel asszony – ha nem is váltja le rögtön Orbán Viktor kormányát, előkészítve a liberális pondrók hatalomátvételét – legalább alaposan leteremti a magyar kormányfőt, s ráveszi arra, hogy ossza meg az ország vezetését az országárulókkal. Hát ebből semmi nem jött össze, csupán a csiricsáré ricsaj, s az elszomorodott libik gyorsan rendezték összekuszált soraikat, új hadrendbe állították újfent megvert zsoldos bandácskáikat, hogy „méltóképpen” fogadják az orosz elnököt. Aki libiék számára – amerikai és nyugati gazdáik megrendelése szerint – maga a Sátán, minden rossz kútfeje és letéteményese, olyan politikus, akivel úriember nem is foghat kezet. Ellenkezőleg, tüntetést kellett szervezni ellene, a Keletitől a Nyugati pályaudvarig, s jelszót is gyártani erre: Putyin – nyet! Európa – igen!

Körülbelül ennyi észbeli csillogásra telik a baloldali, liberált ellenzék vezérei részéről, s az egészben csak az a groteszk, hogy ezen vitéz vezérek apái, nagyapái, nagybácsijai egytől egyik moszkoviták voltak, a szovjet impérium hű kiszolgálói magyar földön: párttitkárok, tanácselnökök, munkásőrök, cenzorok, halálos ítéleteket követelő népbírók, börtönőrök, ávós verőlegények, pöffeszkedő kolhozvezérek, a szovjet birodalmi hadsereget behívó úgynevezett államférfiak, a magyarság meggyötört testén taposó senkik. Kivétel nélkül.”