„Mint azt már több ízben is megállapítottuk, a MOGYE-n zajló állóháború cseppként a tengerből nagyon jól illusztrálja, hogy a román hatalom hogyan viszonyul a magyarsághoz.

Hiszen hogyan máshogy értelmezhetnénk azt a tényt, hogy szabotálják az állami felsőoktatásban a magyar szakok indítását, miközben eszük ágában sincs finanszírozni a magyarországi állami támogatásból működő magyar tannyelvű magán felsőoktatási intézményeket, a Sapientiát és a Partiumi Keresztény Egyetemet, mint közösségünk ellehetetlenítésére tett törekvést? Hogyan ne éreznénk magunkat másodlagos állampolgárnak, amikor becsületesen befizetjük adóinkat, a pénzek visszaosztásakor viszont hanyagolnak?

Különösen kegyetlen »tréfa« ugyanakkor a hatalom részéről, hogy éppen az orvos- és gyógyszerészképzés terén indított hadat ellenünk, hiszen megmaradásunk szempontjából két igen fontos, ha nem a legfontosabb területről van szó. Hogyan tud ugyanis megmaradni egy közösség, ha nem tudja anyanyelvén elmondani, hol és hogyan fáj?

Így is drámai méreteket ölt az orvosmigráció, ami csak fokozódna, ha kizárólag az anyaországban lehetne magyarul tanulni. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a végzettek nemigen térnek haza.

Nagyon úgy tűnik, hogy a 24. órában vagyunk. Ideje lenne a cselekvésnek.”