Szerző: Ambrus Attila
2015. február 12. csütörtök, 08:39
Talán csonkig égtek már a gyertyák a számtalan és eredménytelen tüntetésben, felvonulásban... Talán sokan rájöttek, hogy hiába meneteltünk, előbbre mégsem jutottunk.

„Érdemes azon is elgondolkodni, hogy van-e ma olyan erdélyi magyar személyiség, akinek hívó szavára, ha nem is százezren, de tízezren megmozdulnak. Van-e szava ma a közéletben az értelmiséginek? Maradt-e még fikarcnyi hitele? Vagy a politikusokkal együtt merül el a bizalmatlanság örvényében? Az iskolában – amelyért huszonöt éve Sütő András gyertyákat gyújtatott – tanulnak-e Sütő Andrásról?

A gyertyás-könyves tüntetés önvédelmi indíttatású volt. Ahogy a szervezők értékelték: azon a napon haza és nagyvilág győződhetett meg békés szándékainkról, s arról is, hogy nem vagyunk sült galambra vágyó népség, jogaink dolgában nem akarunk esőleső társaság maradni.

Maradt-e mára elegendő az önvédelmi indíttatásból az erdélyi magyar társadalomban? Vagy elnyomta azt az, amit negyedszázada a tagadhatatlan pozitívumok mellett is felfedezhettünk a könyves tüntetés után: a túlzásba vitt óvatosságot, illetve a politikai betyárkodást. Ahogyan Sütő András fogalmazott: a romantikus ködevést és a földhözragadtan aggályos praktikumot.

A huszonöt évvel ezelőtt megfogalmazott célt részben sikerült elérni. Újrateremtettük az anyanyelvi oktatás intézményeit. Óvodától egyetemig magyarul tanulhat ma Erdélyben a legtöbb magyar gyerek, fiatal. Megoldatlan maradt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügye. Ami ugyan elkeserítő, de még elkeserítőbbek azok a demográfiai és népmozgási adatok, amelyek azt vetítik előre, hogy a negyedszázaddal ezelőtti célt némiképpen módosítva kell szem előtt tartanunk.

Amikor egyre több fiatal meg sem áll Magyarországon, hanem Bajorországban vagy Londonban, esetleg a világ másik oldalán próbál szerencsét, amikor az itthon maradók közül egyre többen román iskolába íratják gyerekeiket, hogy jobban boldoguljanak, amikor a közepes méretű falvakban sem születik egyetlen gyerek sem egy év alatt, akkor az anyanyelvi oktatás megtartása válik rendkívül fontos feladattá."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/7722
Ha Románia első kisebbségi államelnöke ilyen csigasebességgel dönti el, mi legyen, mi ne legyen, a végítélet is lejár, mire végre határozottan kimond valamit.
Pert veszített a MOGYE, elő kell kaparnia a mindeddig rejtegetett dokumentumokat.
Igen szoros versenyben a folytonosság legyőzte a változást.
Mert az erre használható pénzt a kormány a helyi klientúra zsebébe tömi, ugyanis négyévenként ők működtetik a szavazógépet.
Nem elég, hogy Magyarország folyton ki akarja szakítani Erdélyt a mioritikus haza testéből, a Fekete-tenger felől egyre közeleg a nagy orosz mackó.
Még megérjük, hogy a mioritikus haza lesz a Hadúr Jani a kerületben.
Nem időutazáson vett részt Kolozsvár polgármestere, „csak” az Európai Bizottság start-up konferenciáján, melyet Kolozsváron szerveztek.
Ok, csak vicceltünk, egyből kitalálja.
Az állam sajnálta a pénzt az oktatására, Strasbourg most erkölcsi kártérítés kifizetésére kötelezi.
Már megint hülyének néznek bennünket, pedig az ilyesmit nagyon könnyen kiszúrja az, aki egy keveset is konyít a képszerkesztéshez.
Öt győztes meccs után leváltották Alin Minteuan edzőt, mert a tavalyi bajnoki címet behúzó Dan Petrescu visszatért Kínából.
Nagyon szeretné, ha Románia bekebelezné Moldovát.
A Nussbaum családból egyedül László élte túl Auschwitzot. Az ő megrázó történetét vitte filmre Csibi László dokumentumfilm-rendező.