A különböző helyi megemlékezések után az RMDSZ láthatóan kitett magáért: a Kolozsvári Magyar Opera épületében szombat délután az erdélyi és Kárpát-medencei politikai élet jelentős szereplői mellett összegyűlt a hazai kulturális elit tekintélyes hányada is. Az egy négyzetméterre eső politikussűrűség ennél nagyobb már nem is lehet, országos potentátok és területi küldöttek cserélik az eszmét az előtérben, az Írj levelet Zsoltnak feliratú tábla előtt.
Közben a teremben kivetítőn peregnek az elmúlt 25 évet bemutató archív felvételek, korrekt módon némelyiken még Tőkés László is felfedezhető, aztán amikor Eckstein-Kovács Péter is leül mögénk, akkor kezdődhet a műsor.
Itt lehetett levelet írni Nagy Zsoltnak
A házigazda, Hatházi András színművész elsőnek Markó Béla exelnököt szólítja színpadra, aki alighanem a legnagyobb tapsot kapja az est folyamán (valószínűleg csak azért nem adományozzák neki a szövetség tiszteletbeli elnöki címét, mert volt már némi rossz tapasztalatuk a cím korábbi birtokosával), és ő vissza is igazolja az elvárásokat.
Markó még mindig messze a legjobb rétor az RMDSZ vezérkarában, máris megteremti a captatio benevolentae-t azzal, hogy elmondja: eredetileg szabadon, papír nélkül akart beszélni, de aztán arra gondolt, hogy minek adjon pluszmunkát a szerveknek, akiknek hallás alapján kell fordítaniuk a szövegét. Mert lám, „egy kolléga” is megjárta (finom utalás az amúgy jelen lévő Antal Árpád esetére). „Nem azért dolgoztunk…” kezdetű mondatokban sorolja az elmúlt évtizedek sérelmeit, virágnyelven érintve Markó Attila és Nagy Zsolt ügyét vagy a himnusz- és zászlóbotrányokat.
Reményik Sándor Templom és iskola című versét citálva (régebben kicsit unta, de szerinte kezd újra aktuálissá válni) azt is felsorolja, mit nem szabad hagyni. Kíváncsian várom, hogy kimondja-e az RMDSZ nevét is. Kimondja.
Székelyföld találkozik Kolozsvárral: Horváth Anna Tamás Sándorral és Borboly Csabával
Kimondásban Semjén Zsolt is jeleskedik: a magyar kormány miniszterelnök-helyettese olyan szép szavakkal méltatja a szövetséget, hogy a Marosvásárhelyen tisztújító néppártosok szíve összefacsarodna, hogyha hallanák. Mondandójából két erős állítást emelnénk ki. Az egyik: továbbra is kizárólag etnikai pártokra van szükség a sikeres nemzeti érdekvédelemhez. A másik: nem engedhető meg az RMDSZ gyengítése, a szövetségnek ott van a helye a román törvényhozásban, és kész. Azt hiszem, az ilyesmit hívják kódolt politikai üzenetnek.
Az összmagyar testvériség nevében felszólal Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség pártjának első embere és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetője is. Berényi üti meg a leginkább emberi hangot a gála szónokai közül: egy üveg barackpálinkával a kezében lép a mikrofonhoz, amit ajándékba hozott, de elárulja, hogy az autóúton már megkóstolták a nedűt a kollégáival.
Szó szerint súlyos díjat vihetett haza Kántor Lajos
Amikor Kelemen Hunor a színpadra lép, az addigi úzussal ellentétben nem a saját portréja, hanem Nagy Zsolt képe jelenik meg a kivetítőn, a Veled vagyunk, Zsolt felirat kíséretében. Az RMDSZ elnöke nagyjából ugyanazokat a témákat variálja, mint Markó, csak sokkal explicitebben fogalmaz: hitet tesz a négyévi börtönre ítélt egykori miniszter, valamint a Mikó-ügy meghurcoltjai mellett. „A szabadságnak kedd óta egészen más jelentése van Nagy Zsolt számára, és számunkra is” – fogalmaz.
Ezután jöhet az életműdíj és az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjak kiosztása. A közösségi sorskérdések iránt elkötelezett, „írástól az emberig” élő tollforgatóként Kántor Lajos részesül az első alkalommal adományozott életműdíjban, Bogdán Zsolt előadóművészi, Jánk Károly költői, Bartha Ciupe Ernő pedig képzőművészi tevékenységével érdemli ki a kitüntetést. Bartha egyébként ajándékot is hoz az RMDSZ elnökének: egy szelektív látást biztosító szemüveget.
Kelemen Hunor és a szelektíven látó szemüveg
És most már tényleg nincs más hátra, mint hogy kezdődjék a kulturális műsor. Stílusosan: operettel.
Az előtérben elhelyezett asztalokon pedig megjelennek az első pezsgősüvegek.
Verestóy Attila (f)elmenőben
Olvasson még:
Szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Szántai János