„A 2008-as választások előtt a „legyen reform, de minden maradjon a régiben” caragialei elve szerint véghez vitt módosítás nyomán az egyéni kerületes és az arányos rendszer olyan sajátos hibridje jött létre, hogy 2012-ben sikerült elérni azt a bravúrt, hogy voltak olyan választókerületek, ahonnan több honatya is mandátumot szerzett, példátlanul felduzzasztva ezzel a parlament létszámát.

Az ördög most is a részletekben rejtőzik. Bár egyes álláspontok szerint az angolszász rendszerű, tiszta egyéni kerületes rendszer stabilabb kormányzást tesz lehetővé, nem szabad engedni az arányosságból. Mint ahogy annak is meg kell próbálni elejét venni, hogy bármelyik párt a pillanatnyi érdekei, népszerűségi mutatói alapján próbálja átszabni a rendszert.

És ha már így beindult az egyeztetési gőzhenger, a magyar képviseletnek is addig kell ütnie a vasat, amíg tart a lendület. Az RMDSZ már az első megbeszélésen jelezte: paktumot akar a kisebbségi jogok minimumának a szavatolásáról. A szövetség egyik legfontosabb feladata most az, hogy napirenden tartsa a témát, és minél hamarabb nyílt állásfoglalásra késztesse az ügyben Johannist.

Hogy kiderüljön: lehet-e a választáson a magyarok bizalmát is élvező, német származású, önmagát azonban román nemzetiségűként meghatározó államfő támogatására számítani, vagy más eszközökkel kell a magyar közösségnek az őt megillető jogokat kivívnia.”