„Menet közben elősomfordált a politika is, tulajdonosi részekkel és szerkesztési elvekbe való beleszólással kérve a támogatások méltányolását, mindeközben pedig kezdetben csupán elektronikus levelekkel, később viszont a Földbe csapodó meteorit robbanásával átdübörgött az erdélyi magyar médián a világháló. És csakhamar az internetes közösségi felületek kihúzták a talajt a szakma alól is, hiszen megszűntették a hírforrások egyediségét, majd mindenkit egyidőben tartalomgyártóvá- és fogyasztóvá alakítva át, olyan ezer- és milliószemű civil médiát hozva létre, amellyel hírközelésben lehetetlen versenyezni.

Az újságírók számára kemény volt ez a negyedszázad, talán csak az egykori telefonos kisasszonyokkal bánt el mostohábban a sors. Ma, amikor bárhol, bármikor minden hallható, látható és olvasható, talán megint Kuszálik Péterre várna, hogy összegezzen: hogyan is állunk az erdélyi magyar média tekintetében?

Egy erdélyi magyar lapcsalád, amely magyarországi pénzek nélkül, saját előfizetőkből és reklámokból nem tudna megélni. Néhány megyei lap, amely üzleti alapokon is képes talpon maradni. Néhány online újság illetve hírportál, amely úgyszintén nem a saját jövedelmeiből működik. Országos költségvetésből fenntartott , de csökkenő hallgatottságú-nézettségű közszolgálati tévék és rádiók. Helyi rádiók, amelyeknek fennmaradása a gazdasági viszonyok, a velük kapcsolatos reklámpiac függvénye.

Szétszóródó, majd újra- meg újracsoportosuló kisebb-nagyobb újságíró csapatok, amelyek nem akarják feladni a harcot, próbálnak elfoglalni különböző online felületeket. És persze, még sok apró részletet lehetne mindehhez hozzátenni, hogy pontosan kövessük az utat a negyedszázaddal ezelőtti feltámadás örömittas napjaitól ahhoz az enyhén búskomor állapothoz, amelyet mindegyre próbálunk valamiféleképpen megmagyarázni. De az idő, persze, enélkül is megy tovább és alighanem az ifjú tollforgatók (azaz billentyűzet-ütögetők) csak negyedszázad múlva tudják meg, hogy 2015-ben mit nem láttak előre…”