Az erősebb jogán

Hiteltelenek vagyunk, ha toleranciáról, tiszteletről, empátiáról szavalunk, de ezt csak a románok részéről várjuk el irányunkba.
Hirdetés

„Nem mindennapi lehetőséget hagytak ki a háromszéki elöljárók, hogy megmutassák: komolyan veszik azt, amit mondanak. Elmehettek volna például a január 24-i ünnepségre, Sepsiszentgyörgyön. Csak azért, mert ők az erősek, és az erősek »előjoga«, hogy gesztusokat tegyenek. Csak azért, hogy megmutassák: itthon vagyunk, és nem futunk meg a kihívások elől. Csak azért, hogy bebizonyítsák: tisztelik a románok ünnepét, ha az nem sérti a magyarságot. (…)

De nem mentek oda. Pedig hiteltelenek vagyunk, ha toleranciáról, tiszteletről, empátiáról szavalunk, de ezt csak a románok részéről várjuk el irányunkba. Ha minden vitát onnan indítunk, hogy ki volt itt hamarabb, ki kit gyilkolt le negyvennyolcban, kinek hol vannak eltemetve az ősei, abból aligha lesz megbékélés. Természetesen a múltat a történészeknek, és semmi esetre sem a politikusoknak, tisztázniuk kellene már végre, hidegen és amennyire lehet, tárgyilagosan, engedve talán abból a kölcsönös görcsből, hogy mi mindig hősök, a mások pedig mindig gazemberek voltak, mert ez statisztikailag sem lehet igaz. A politikusoknak viszont a jelenből kiindulva kellene valami élhető jövőt építeniük, és ebben – jóllehet az ingyen cirkuszból könnyebben meg lehet élni – néha a békés gesztusnak is bele kellene férnie. Az erősebb jogán.”

Hirdetés