Magyar-román viszony: meg kellene ismerni egymást

Nyílt, oldott hangulatú vitát folytattak a román és a magyar nemzeti ünnepek székelyföldi megünnepléséről hétfőn este a Babes-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatán román és magyar véleményformálók.

Az először megrendezett, de sorozatindítónak szánt Vox populi vitafórumon mintegy hetvenen vettek részt; a román közösség képviselői voltak enyhe többségben.

A magyar szempontok felsorakoztatására felkért Sánta Imre református lelkész úgy vélte, nem lehet párhuzamot vonni a magyar és a román nemzeti ünnep között. Szerinte, az 1848. március 15-én meghirdetett „világszabadsághoz” könnyebben csatlakozhatnak a románok, mint az 1918 december elsejei gyulafehérvári román nemzetgyűlés eszméjéhez a magyarok. (A román nemzeti ünnepen a gyulafehérvári nagygyűlésre emlékeznek, amelyiken az erdélyi, bánsági és magyarországi románok - önrendelkezési jogukra hivatkozva - az általuk lakott területek és a Román Királyság egyesüléséről fogadtak el határozatot.)

Sánta Imre szerint a román nemzeti ünnep magyar megfelelője augusztus 30., a második Bécsi döntés évfordulója lenne. A lelkész a magyar közösség sérelmeit sorolva jelentette ki, nem jogos az elvárás, hogy a székelyföldi magyarok ünnepeljenek december elsején. Hibának találta, hogy a román állam olyan évfordulót avatott az állam ünnepévé, amely elválasztja a magyar és a román közösséget. A lelkész úgy vélte, csakis a kölcsönös gesztusok vezethetnek el a két népcsoport jobb megértéséhez.

A román szempontok megfogalmazására felkért Daniel Șanta a helyi Közösségért egyesület elnöke úgy vélte, a december elseje, mint a román állam ünnepe az állam magyar polgáraihoz is szól, míg a március 15-ének nincsen üzenete a román közösség felé. Úgy vélte, nehezíti az ünnepek közös megélését, ha azok érzelmi közösségekben zajlanak, és a sajtó is az érzelmi megközelítéseket erősíti. Pozitív példaként hozta fel a román nemzeti ünnepen szervezett rockkoncertet és tűzijátékot, amellyel a magyar közösség is azonosulhatott.

Daniel Șanta sérelmezte, hogy Sepsiszentgyörgy és Kovászna megye magyar nemzetiségű választott vezetői rendre távol maradnak a román nemzeti ünnepekről. Úgy vélte, az elöljáróknak a teljes lakosságot kell képviselniük, ezért kötelességük lenne ott lenniük a Székelyföldön kisebbségben élő román közösség ünnepein is.

Cziprián-Kovács Loránd egyetemi tanár a vita egyik kezdeményezője kijelentette, nem lehet erős a város, a régió, ha a két közösség kétfelé húz, vagy ellenségeskedik egymással. Cziprián szerint a közösségek hajlandók a múltat vetíteni a jelenbe, ami olyan, mintha „csak a visszapillantó tükörbe nézve próbálnánk vezetni egy autót”.

A másik kezdeményező, Mădălin Guruianu, a helyi akadémiai vitaklub vezetője rossznak találta, hogy a székelyföldi román és magyar közösség a szimbólumok ördögi körébe réved. Szerinte nem lenne helye a december elseje előtt szervezett magyar, vagy a március 15. körül szervezett román demonstrációknak, amiként annak a versenynek sem, hogy ki feszít ki nagyobb zászlót az ünnepén. Guruianu azt az észrevételét is megemlítette, hogy a politikusok az utcanevek, szoborállítások és zászlókitűzések terén vívott csatáikkal próbálják ellensúlyozni, hogy nincsenek jövőbe mutató elképzeléseik.

A jó hangulatban lezajlott beszélgetés résztvevői abban értettek egyet, hogy szükség van egymás jobb megismerésére, mert ez egymás megértéséhez és elfogadásához is elvezethet.