„Visszatért a régi vicc, a napokban hallottam egyik bukaresti kávéházban. Miként szórakoznak az oroszok? Az orosz rulettel. Egy hatlövetűbe egyetlen golyót tesznek, majd a pisztolyt körbe adják, akinél elsül, az a vesztes. A románok a román rulettel szórakoznak. Körbeülnek egy asztalt, korrupt tettekről, politikai viccekről mesélnek, majd körbenéznek, ki lehet a besúgó. A vesztes másnap már nincs köztük, mert elvitte az ügyészség.

Egy biztos: főleg a sajtóban annyi a titkos ügynök, mint a csillag az égen. Hetenként lebukik egy-egy, de ez csak a jéghegy csúcsa lehet. Az eddig kitudódottak között szerepel napilap főszerkesztő-helyettese, tévés sztárbemondó, műsorvezető, mezei újságíró, sőt, laptulajdonos is. Csak úgy kapkodhatja az adófizető polgár a fejét a különböző rangban és tisztségben lévők nevének hallatán, amelyek mindegyikét az ő pénzéből díjazzák, az alapfizetésén kívül.

Újságíró kollégám mindjárt sorolja, hogy különböző pártokban is ott ténykednek a titkosok s kevésbé titkosok. Egyik szenátorunk mesélte valaha, hogy amint ott ültek a Nemzeti Megmentési Front egyik első ülésén, mindenki tudta, hogy a jelenlévők mögött melyik ország hírszerzői állnak. Valami igazság lehet a dologban, de az biztos, hogy ma a kékszemű fiúk és lányok mindenütt jelen vannak a társadalomban, a legmodernebb felszerelésekkel. Olyannyira, hogy főleg az állami intézmények és intézetek vezetői, amikor tárgyalnak, nem egyszer erősítik fel a rádiót, tévét, mennek ki „véletlenül” az erkélyre. Vagy ha valamit egymás között meg akarnak beszélni, kimennek az utcára, lezárják a maroktelefonjaikat is, mert – állítják – nagyon sokukat buktatták le a telefülesek.”