„A mostani összpárti öszszeborulás és a paktum ugyanakkor alig több szimbolikus lépésnél, lévén, hogy a haderő fejlesztését szolgáló kiadások növelése alapvető NATO-követelmény, az ukrajnai események miatt pedig konkrét elvárásként is megfogalmazódott a NATO részéről a tavalyi walesi csúcstalálkozón, vagyis a mindenkori kormánynak kötelessége a jelenlegi, megközelítőleg egy százalékról a GDP két százalékára növelni a védelmi költségvetést – már amennyiben eleget kíván tenni szövetségesi vállalásainak.

Johannis kezdeményezése ennek nyomán tulajdonképpen kommunikációs trükk, amellyel mind a külföldi partnerek, mind a lakosság előtt jó pontokat szerezhet magának. A NATO – főleg pedig az általa első számú szövetségesként megnevezett Washington – nyugtázhatja, hogy állja a szavát, míg a románok felé ezzel a gesztussal bizonyítja, hogy igazi román hazafi.

A legutóbbi felmérések ugyanis azt mutatják, hogy az ország a hadseregben bízik a legjobban az intézmények közül. Éppen ezért kapott az alkalmon az összes párt: a védelmi kiadások növelésének támogatása olyan, a nemzeti elkötelezettséget bizonyító gesztus, amely tulajdonképpen semmibe sem kerül nekik. Az igazi kérdés most az, hogy nekünk mennyibe kerül majd. Vagyis hogy miként teremtik elő, honnan vonják el a haderőfejlesztéshez szükséges többletpénzt.”