Abban a pillanatban, hogy leírom: lapszámbemutató, a kedves olvasó már halálra is unta magát. Miközben senki sem unatkozott tegnap délután a kolozsvári színház stúdiótermében. Sőt játszott, aki akart. A Játéktér színházi folyóirat szerkesztői ott mutatták be a lap tavaly téli számát. Vagyis a negyedévenként megjelenő lap harmadik évfolyamának negyedik lapszámát, hogy a pontosság kedvéért még jobban összezavarjam a kedves olvasót.
Számomra is csak ott tisztázódott, hogyan jelenik meg a folyóirat, mert a Játéktérbe eddig csak itt futottam bele. Kiderült, valójában szinte könyvméretű egy-egy szám, és hűséges olvasói inkább papíron szeretik, mint képernyőn.
Így is minden belefér az előadáskritikától a nem színházi emberekkel készített interjúkon át teljes kortárs drámákig. És ha valami egyik műfajba se férne, arra találták ki a szerkesztők a Határátlépések rovatot.
Balra Gergely László pszichopedagógus magyarázza a pszichodrámát, jobbra Imecs-Magdó Levente, aki interjút készített vele erről a lapba.
A friss lapszám a színház határát is átlépi: az interjúkból és az esszékből, tanulmányokból azt lehet megtudni, mi fán terem a csecsemőszínház, a pszichodráma, a bibliodráma vagy a drámapedagógia, melyik hogyan, milyen körülmények között működik igazán. Tantermi előadásról már korábban is hallottunk, de többszáz erdélyi diákkal ellentétben még nem láttunk. (Szerencsések, akik saját osztályukban már látták a Váróterem Projekt Bánk bán? Jelen! című előadását.)
Az alkalmazott színház mellett a lap titkos sztárja az a finn drámaíró, rendező, aki néha még az előadásainak főszerepét is eljátssza. A Tudod / mit útálok én című rövid monológot valószínűleg nem, mert nő számára írta Kristian Smeds, és először egy berlini parkolóban adták elő egy autóban úgy, hogy a nézők a hátsó ülésről követték. (A szerzői utasítás szerint az anyósülésen egy medve ül.) A darabot Jankó Szép Yvette fordította, ő mesélt a szerzőről is.
Ungvári Zrínyi Ildikó lapszámbemutat.
Megismertük a szerkesztőket is, illetve azt a szándékukat, hogy a lapban egyensúlyba kerüljenek az erdélyi magyar színházak, ne alakítsanak ki olyan centrum-periféria viszonyt, amely például a budapesti és a határon túli színházak között érzékelhető.
A különféle alkalmazott színházi formákhoz Ungvári Zrínyi Ildikó csinált kedvet, Sebestyén Rita alapító játszani hívott papírral-írószerrel és fényképezős telefonnal, Varga Anikó főszerkesztő az erdélyi távolságokról és elvárásokról mesélt, és arról, miből válogatnak és miért, Zsigmond Andrea pedig a közönséget szondázta. Miközben mindegyikükről sugárzott, mennyire szeretik csinálni ezt a lapot.
Balra Varga Anikó örül az év olvasójának, aki plusz olvasnivalókat kapott.
Még sokat beszélgettünk volna, de kezdődött Az öreg hölgy látogatása, amire szintén mindenki kíváncsi volt, és előtte még ki kellett osztani a Játéktér Mentor-díjait. A lap szerzői 30 év alattiakat pontoztak kedvenceikké: színésznőként Benedek Ágnest, színészként Rácz Endrét (a címlapképen ő veszi át a díjat Sebestyén Ritától), kritikusként Adorjáni Pannát. A díjazottak laudációt, Játéktér-előfizetést és könyvcsomagot kaptak, akárcsak az év olvasója. Mondjuk ő épp laudációt nem kapott.
De már csak azért is érdemes olvasni a lapot, hogy jövőre téged válasszanak az idei év olvasójává.