„Hiszen, annak ellenére, hogy nem értünk el átütő eredményeket, azért még elégedettek lehetünk. Az elmúlt években a transzilvanizmus, vagy ebből kiinduló irányzatok roppant népszerűségre tettek szert. Ez főleg, annak köszönhető, hogy Sabin Gherman a kilencvenes évek sikertelenségei után újra bátrabban kezdett beszélni a Bukarest és Erdély közötti különbségekről. Az erdélyi büszkeség visszaállításának folyamatában szép eredmények születtek. Sabin műsorának nézettsége mutatta, hogy nem lehetetlen a románság nagy tömegeinek “felvilágosítása”. Ezzel párhuzamosan a közösségi média segítségével egyre több hasonló gondolkodású ember talált egymásra, kötött erős barátságot. 2012. őszén meg is rendezték az első transzilvanista találkozókat, ahol látni lehetett, hogy mennyire sokféle elképzelés van Erdély jövőjéről, autonómiáról, regionalizmusról. Egy biztos volt az akkori állapotokkal senki sem volt elégedett. A találkozók sora csakhamar megszakadt, de a kapcsolattartás az interneten folyamatos volt. 2013. elején elindult az Erdély autonómiáját kérőonline aláírásgyűjtés is, amivel ekkor még nem foglakozott a média. Ez év tavaszán Ovidiu Iane parlamenti felszólalásában a petíció visszavonását követelte, jogi lépésekkel fenyegetőzve.

 

2013. május 18-án Kolozsváron megtörtént az első nyilvános Erdély autonómiáját kérő demonstráció, ahol húszan vettek részt. A lényeg azonban az erdélyi zászlókon volt, hiszen először volt látható ilyen nagy számban köztéren a régió zászlaja. Ezen a demonstráción döntötték el a résztvevők, hogy a mozgalmat jogi alapokra kell helyezni, be kell jegyezni egy egyesületet. Mircea Daian javaslatára az egyesület nevének a Liga Transilvania Democrata névben egyeztünk meg. Az  egyesület bejegyzése azonban folyamatosan tolódott, mert számos kérdésben nem sikerült közös megegyezésre jutni, sokan otthagyták a mozgalmat, a maradókon elkeseredettség lett úrrá. 2013. őszén besztercei kezdeményezésre megalakult a Miscarea Ardeleana mozgalom, amely rövid idő alatt Erdély több városában is megjelent.

 

E mozgalom megjelenése a Liga tagjait is cselekvésre késztette, újabb tagokkal megkezdődött az egyesület bejegyzése. 2013. decemberében Szebenben találkozott több transzilvanista mozgalom, a találkozón részt vett Sabin Gherman is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyesület bejegyzését nem szabad tovább halogatni. 2014. tavaszára sikerült bejegyezni az egyesületet, Márciusban leadásra került a 10.000 aláírással ellátott petíció. A frissen bejegyzett Liga tagsága folyamatosan növekedett, de még mindig nem sikerült a közös programot alkotni. E felismerés újabb bizonytalanság érzetét keltette a transzilvanisták körében. A nyár eseménytelenül telt el, de az elnökválasztási kampány annál több lehetőséget ígért. (…)

 

Hát így állunk. Eközben több száz embernek van már Erdély zászlója, több ezer autón van Erdély címer vagy TS matrica. Egyre többen azonosulnak az transzilvanimzussal, egyre többek értik meg az erdélyi autonómia fontosságát. Az elnökválasztás sokakban felébresztette az erdélyi büszkeséget, egyre több román, ha nem is támogatja de hajlandó vitatkozni az autonómiáról. Soha ilyen jó termőtalaja nem volt ezen gondolatoknak. Az előttünk álló év éppen ezért rengeteg lehetőséget tartogat, ezért veszélyes is mert sok lehetőség mellett elmehetünk, ha nem vagyunk elég éberek. Harcunkat nem szabad feladnunk, részt kell vennünk az elkövetkező politikai folyamatokban, hogy ne nélkülünk, hanem velünk hozzák meg a minket is érintő döntéseket. Egy újabb gyulafehérvári döntésen nekünk is ott kell lennünk, hogy megvédjük érdekeinket.