Apuka szilvesztere

„Apuka már az András napi köszöntések óta készült a szilveszterre, sokat egyeztetett Jenő bácsival és Pali bácsival, akikkel együtt nevelkedett a blokk előtt és a rockesteken. Azóta Jenő bácsi és Pali bácsi is családos emberré lett, és elsodorta őket tőlünk és egymástól az élet. Éppen ezért apukának nagyon fontos volt, hogy minden jól menjen szilveszterkor. Sokat is tépelődtek azon, hogy vajon mennyi innivaló lesz elegendő három napra, erről hosszú hetekig egyeztettek. Anyuka szerint nem kell félni a kiszáradástól, mert ha egyéb nem, hó lesz elég, de apuka ezen nem tudott nevetni. Apuka hosszú napokig válogatta a zenét, ami nagyon komoly dolog, mert ettől függ a hangulat, amelynek reggelig ki kell tartania. Apuka azért is sokat izgult, hogy vajon anyuka elég ételt készít-e, de anyuka azt mondta, nem kell feszültnek lenni, mert biztos, hogy a többi nő is rántott húst, majonézes krumplit és vinettát hoz majd.

December 31-én délelőtt aztán nagyon sietve autóztunk a szilveszter helyszínére, apuka semmiért sem akart megállni, hogy ne töltsük az időt, amelyet bulizva kell eltöltenünk. Anyuka egy helyen például gyönyörködni szeretett volna a téli tájban, és szerette volna beszívni a friss erdélyi levegőt, de apuka azt mondta, most vagy utazunk vagy kirándulunk, így inkább utaztunk. A szilveszter helyszínén apukáék nagyon örültek egymásnak Jenő bácsival és Pali bácsival, rögtön felelevenítették, hogy milyen volt a blokk előtt Snagovot szívni és Pokolgépet fütyörészni. Úgy emlékeztek, hogy jó volt, ezért sokszor koccintottak, majd délután öt órakor nagyon megijedtek, hogy nem lesz elég az innivaló. Azt hiszem, ezt az ijedséget végül egész jól legyőzték, apuka emlékezésképpen már este hétkor majókára vetkőzve táncolt egyedül egy hátasszékkel. Anyuka villámló tekintettel azt mondta, hogy inkább a nőkkel beszélget, mert pillanatnyilag nem érzi át a Pokoli színjáték mélységeit.

Mi, gyerekek eközben nagyon unatkoztunk, mert nem nagyon ismertük egymást, és nem volt mobiljel és internet sem. A felnőttek valamiért azt hiszik, ha pár gyerek találkozik, akkor milyen jól ellesznek, de próbálnának csak meg ők távoli ismerősökkel az első perctől jól ellenni.

Végül szerencsére nagyon rövid lett a szilveszteri buli, mert apukáék nagyon elfáradtak, éjfélig már csak kókadoztak az üres és hangos táncparkett szélén, majd gyorsan le kellett feküdniük. Apuka másnap nagyon szomorú volt, hogy ennyi volt a szilveszter, nagyon sajnáltam szegényt, ahogyan összetörten, magába roskadva ült a konyhaasztalnál. Elesettnek és öregnek tűnt, kérdeztem tőle, nem akar-e még egy kicsit bulizni, hiszen még negyede sem járt le az összeválogatott zenének. Apuka ekkor a vállamra tette a kezét és azt mondta, jó nekem, hogy még nem tudom, milyen az élet és milyen rettenetes az, hogy január elseje van.”