„Klaus Johannis választóinak tábora ugyanis teljes változást óhajt a politikai életben, amelyet egyébként az újonnan megválasztott államfő ünnepélyesen és határozottan meg is ígért.
Kérdés azonban, hogy ez a gyökeres változás mikor következhet be.
Olvasson még:
Az egyidőben megtartott parlamenti és elnökválasztások alkalmával ugyanis az esélyes elnökjelölt amolyan politikai mozdonyként maga után húzta az őt támogató pártot vagy pártkoalíciót. Most, hogy különválasztottuk a két választást, olyan helyet alakult ki, hogy a jobboldali államfőnek baloldali parlamenti többséggel és kormánnyal kell szembenéznie. Emellett pedig az őt támogató »új« Nemzeti Liberális Párt is megmaradt a »réginek«: a nemzeti liberálisok és a demokrata liberálisok levitézlett, tekintélyüket régen lejárató, pártvándor – és a korrupciótól egyáltalán nem távol álló – politikusaiból áll, akik a hatalomból kikerülve megismerkedhettek az ellenzékiség sanyarú kenyerével, és most alig várják, hogy ismét a húsosfazékhoz juthassanak. A nagy »megújítás« alighanem a régi politikát hozná csak vissza.
A nagypolitikában járatlan Klaus Johannisnak nehéz dolga lesz tehát létrehozni az új parlamenti többséget. A politika boszorkánykonyhájában jártas Hrebenciucokra lenne szüksége, bonyolult tárgyalásokra, kulisszák mögötti szálhúzásokra, esetleges átállásokra, mi több, árulásokra, netán – Traian Băsescu szavaival élve – erkölcstelen megoldásokra. Csakhogy ez a fajta politizálás korántsem vág egybe a Klaus Johannis által beígért »politikai megújulással« – arról nem is beszélve, hogy az új államfő, mint mondotta, nem kívánna Traian Băsescu módszereivel élni.
És még ha sikerülnének is a romániai politikusok közismert ravaszságával és sunyiságával, a kiskirályi furfanggal szemben egyelőre meglehetősen felkészületlen Klaus Johannisnak a bonyolult politikai manőverek, a parlamenti többség egyszerű átrendeződésével még mindig ugyanazok a politikusok ülnének a törvényhozásban, a területen korlátlanul érvényesülhetne a kiskirályok teljhatalma, a kormányba pedig a kapzsiságukról jól ismert – vagy még nem ismert, de ugyancsak mohó – politikusok kerülnének.”