Ehhez képest olyan lélegzetelállító és jelképértékű módon hozta össze a festői, romantikus Erdélyt a csonka országgal, a zordon bérceket az Alföld végtelen rónájával, hogy még a veterán Wass Albert- vagy Tamási-rajongók is elismerően csettintettek volna.

 

A madaras logójú bevásárlóközpont már korábban is bizonyságot tett a magyar ügyek iránti affinitásáról, hiszen a feliratok jelentős része kétnyelvű, emellett pedig külön, állandó, piros-fehér-zöld díszítésű polcot kaptak a magyar termékek.

 

Most pedig külön alkalmazottal kezdte népszerűsíteni a magyar termékeket, akit népviseletbe öltöztetve egy kis asztallal kiállítottak a polc végébe, hogy az azokat esetleg még nem ismerő vásárlókkal megkedveltesse a magyar ízeket. Az asztalkán nápolyit és tokaji furmintot kóstolhattak az érdeklődők. Az egyébként csinos, fiatal hölgy lelkesen töltögette a poharakat. Talpig jóindulatba és székely népviseletbe öltözve.”