Magyar–román idill

2014-ben ugyanúgy nincs meg a kisebbségek önrendelkezése, amelyet a románok az ominózus gyulafehérvári kiáltványban megígértek, mint 1989 előtt. Ezen a téren tehát még sikerült megőrizni a rendszerváltás előtti idilli állapotokat.
Hirdetés

„Menynyire zavaró, hogy a magyar gyerekek saját óvodákban, saját iskolákban tanulhatnak, és nem szembesülnek nap mint nap azzal, hogy a többségiek a multikulti jegyében éreztetik velük: ők csak másodrendűek. Hiszen láthattuk, milyen paradicsomi állapotok uralkodnak azokban az iskolákban, ahol nem választották külön a magyar és a román tagozatot: a tolerancia például olyan magasra hág, hogy egy román diák büszkén viseli a saját nemzeti színeiben virító hajpántot a nemzeti ünnepen. Igaz, nem a sajátján, hanem a magyarokén.

Van olyan, szintén vegyes iskola is, ahol simán megoldották az anyanyelv-használati problémát, hiszen mindenki szabadon használhatja az anyanyelvét, és olvashatja a különböző intézmények nevét az anyanyelvén. Már ha az az anyanyelv a román.

Ilyen körülmények között nem is vitás, hogy attól válna még idillibbé a magyarok és a románok közötti viszony, ha a magyarok kilátogatnak a román nemzeti ünnep rendezvényeire, amelyeken lánglelkű felszólalók arról szónokolnak, milyen csodálatos dolog ez az 1918. december elsején megálmodott Nagy-Románia.

Hiszen most, 2014-ben ugyanúgy nincs meg a kisebbségek önrendelkezése, amelyet a románok az ominózus gyulafehérvári kiáltványban megígértek, mint 1989 előtt. Ezen a téren tehát még sikerült megőrizni a rendszerváltás előtti idilli állapotokat.”

Hirdetés