„Az RMDSZ helyzetének értékelésekor két, egymásnak ellentmondó megállapításból kell kiindulnunk: az egyik, az első forduló eredményei alapján megfogalmazott szerint az, hogy a magyar-magyar versenyben a voksok 85 százalékát megszerezték, azt bizonyítja, hogy a választók megerősítették az RMDSZ és az erdélyi magyarság közötti szövetséget; a másik, hogy a döntő menetben Johannisra adott szintén 85 százaléknyi voks azt jelenti, hogy a választók elutasítják az RMDSZ politikai irányvonalát, ezért megvonják tőle a bizalmat. Nos, egyik megállapítás sem fedi a valóságot, az „igazság” valahol középen van. Hogy hol, annak tisztázása a jövő feladata.

Elemzők Johannis győzelmét elsősorban a korruptnak minősített politikai osztály elutasításának jeleként értelmezik. Ha csak az igen magas részvételi arányra, illetve arra gondolunk, hogy egy-másfél millióra tehető azok száma, akik a rendszerváltás óta először szavaztak, igazuk lehet. Az említett politikai osztály megújítása, teljes lecserélése bizony már rég időszerű. Csakhogy kitől, mitől remélhető ennek véghezvitele? Egy ember – még ha Johannis is az illető – ehhez kevés. Bár elfogadom, szerencsés esetben személyes példájával, közvetítői szerepével sok olyan folyamat elindítója lehet, amelyek végül ide vezethetnek.

Addig is az tűnik a legvalószerűbbnek, hogy a korrupcióellenes ügyészség, a DNA lesz az, amely a maga sajátos módszereivel elvégzi a tisztogatást… Hogy lesz-e, lehet-e ebből megújulás, azt ki-ki döntse el maga.”