„Történt, hogy a The New York Times egyik szerkesztőjét Magyarországra futtatták, hadd kérne interjút Kertész Imre Nobel-díjas írótól. Nem az írói mű érdekelte őket, hanem az egyetlen magyarul író Nobel-díjassal akarták kimondatni, hogy Orbán Viktor nemzeti jobboldali kormányzása egyszerűen diktatúra, amelyet – természetesen! – fel kell számolni. Ám Kertész Imre nem állt kötélnek, s nem volt hajlandó semmiféle diktatúráról hazudozni. A véle készített interjú pedig nem jelent meg Amerika talán legbefolyásosabb, a közvélekedést valósággal dirigáló lapjában, mert a diktatúra emlegetése nélkül még hírértéke sem volt a sajtócézárok és az őket is irányító pénzmágnások szemében.

Érthető, hogy nem jelent meg, hiszen aki odafigyel a pillanatnyi, rózsásnak nem mondható amerikai–magyar viszonyra, az láthatja, hogy Washingtonból (de főleg New Yorkból) egyszerűen igazgatni akarják a magyar belpolitikát, s ha nem tetszik az ország törvényesen megválasztott kormánya, hát mást neveznek ki helyette. Akár Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, Afrikában, akárhol. Nem jó kikezdeni ezzel a háttérben ügyködő világhatalmi góccal, mert többnyire a kiszemeltek húzzák a rövidebbet, őnékik törik be a fejük.

Ez a góc, melynek a centrumában a magyar ügyeket tekintve vélhetően George Soros áll, nem akar nyugodni addig, amíg Magyarország élére nem állít egy hajbókoló bábkormányt, mely zokszó nélkül kiszolgálja az amerikai és a globális üzletelők érdekeit. Akkor is, ha az az ország, a nemzet kárára van, ha például teljesen bizonytalanná válik energiaellátása.”