„A civil társadalom, a polgárok győzelme a politikai elit felett – így értékelte több politikai elemző, hogy Klaus Johannist választották Románia államfőjévé. A november 16-ai voksolás óta eltelt időszak történései pedig alátámasztani látszanak ezen megállapítást: mintha valami megmozdult volna az országban.

A parlament például hallgatott az utca hangjára – és bizony, igen régen történt ilyesmi –: elutasította az amnesztiatörvényt, villámgyorsan megvonta egyes volt miniszterek mentelmi jogát, akik ellen bűnvádi eljárás indult. Tegnap pedig, amikor Victor Ponta kormányfőt faggatták a törvényhozó testület tagjai, az is kiderült: a diaszpórában élő románok szavazati jogának korlátozása nyomán kialakult felháborodás eredményeként talán-talán csak módosítják a választási törvényt, konszenzus kezd ugyanis kialakulni a parlamenti pártok körében arról, hogy lehetővé teszik az elektronikus voksolást vagy levélben történő szavazást. De ezúttal kevésbé arrogáns a kormányfő magatartása is: elismerte, hogy csúnyán leszerepeltek, bocsánatot kért, mint fogalmazott, megfizette a történtekért a politikai árat.

Johannis győzelmei ezek, pontosabban azoké, akik annak reményében adták rá voksukat, hogy valami változhat ebben az állandó átmenetben tévelygő, következmények nélküli országban.”