„Ezt azért gondolom, mert erős a gyanúm, hogy az első exit-poll eredmények nem mérvadóak. Sőt, egyre inkább azt hiszem, hogy a közölt különbség lassan a semmitmondásig csökken, a hangulat pedig külföldön, a profi protesztek fészkeiben tovább fokozódik. Vagyis a jelenlegi államelnök győzött. KW pedig, akinek csapata, minden embere az igazi államelnök híve, zsaroltja, lekötelezettje stb. megmarad egyszerű, könnyen irányítható bábnak (annál is inkább, mert neki is vannak csinos dossziéi a kellő helyeken). Akárcsak az államelnök, ő is elsősorban a szabadságáért küzd. Ha igaz az, amit az egyik tévéadó felvételekkel bizonyít, hogy tehát a Központi Választási Iroda egyik jeles tagja (főállásban az államelnöknek – és családjának (?) – védőügyvédje több perében, ez ugyanis nem összeférhetetlenség) ma este KW székházában stábjának legfontosabb embereivel találkozott: akkor meg is van a végeredmény.
Az értékelés kedvéért induljunk ki tehát abból, hogy az Eurovízió legyőzte a Megéneklünk, Romániát. Meglepő? Nem meglepő, miután az utcára került a választás, másképpen mondva példás volt a mozgósítás. Benne volt a levegőben, hogy külföldön fog eldúlni. Ez bizonyára örömmel tölti el a KW-re szavazó belföldieket is, hiszen összesítésben legyőzték a gonosz, manipulált itthoni többséget is, mert okot érezhet rá, hogy külföldre meneküljön. Ott jobb az élet, onnan pénzt lehet haza küldeni, onnan hatékonyabban lehet haza szavazni. Ott még a szavazatokért is többet fizetnek. (Itthon csirkefejekkel meg lehetett vásárolni őket.) Végül is már volt két kormányfő (2000-ben és 2004-ben), akinek nem sikerült államfővé válnia. Így most már KW-ről a támogatói is, némileg megkönnyebbülve, beismerhetik, hogy alapjában véve alkalmatlan, legalábbis hogy ellenfele, a büsze VV felkészültebb és jobb politikus. Sakkó miva’?
És mi? És mi, magyarok, akik többségünkben a nyertes oldalán álltunk? Sem lelkesedésre, sem elkeseredésre nincs okunk. Véleményem szerint nem sok nekünk kedvező jó produkciót várhatunk KW-től. Persze a sajtóban dicsérhetjük, kibuliztuk neki. Őt azonban egyszerűen nem érdeklik a gondjaink, eddig sem volt hajlandó „te is kisebbségi – én is kisebbségi” alapon tárgyalni képviselőinkkel. Hanem ha majd mégis kérünk valamit, például jogvédelmi vonalon, markáns választ ad: elénekli a himnuszt. Ez minden, amit tehet, ezzel mindig nyerni lehet.”