„Összegezve, úgy tűnik, Johannisban kóros tüneteket produkál a túlhajtott megfelelési kényszer, úgy gondolja – itt és most valószínűleg igaza van –, hogy a román politikai környezetbe teljesen beépülve, erkölcsben, magatartásban hozzá hasonulva érhet csak célt.
Ellenlábasa, Victor Ponta, a nagyobbik kormánypárt jelenlegi elnöke, a kormány feje nem éppen szilárd jelleméről híres. Sőt, politikai ellenfelei egyenesen álszent, képmutató, gátlástalan és notórius hazudozóként festik le. Annak a bizánci lelkületű, szemforgató politikusnak a mintapéldánya, aki mindig azt mondja, amit a helyzet megkíván, amit hallgatói elvárnak tőle, gyakran nyilvánvaló ellentmondásba keveredik önmagával, de ez cseppet sem zavarja, szemrebbenés nélkül lódít tovább. Közismert: korábban plágiummal vádolták, s az ügyet azóta sem zárták le mindenki számára megnyugtató módon. Az állítólagos hírszerzői múltja alapján ítélve – az akkor hatályos törvényt megszegve ügyészként vállalt titkosszolgálati munkát – nem sokra becsüli a jogkövető magatartást. (…)
A fentiek értelmében – erdélyi magyar szemszögből tekintve – nincs jó opció, újra két rossz közül kell(ene) választanunk.  Egyébként úgy vélem, amíg nem kezelnek minket egyenjogú állampolgárokként, nem a mi dolgunk annak eldöntése, hogy ki legyen Románia államfője.”