„Bár a Ponta győzelme révén a kormányon maradásban reménykedő RMDSZ szinte már szerelmi vallomásnak beillő mondatokkal dicsérte, Klaus Johannist pedig ócsárolta, (ha ehhez hozzáveszszük, hogy Kelemen Hunor a Ponta által kormányfőnek jelölt Călin Popescu-Tăriceanut kísérgette a Székelyföldön, annak kampánykörútján, eléggé hiteltelen, hogy a szövetség hivatalosan egyik jelölt mellett sem áll ki), a PSD-elnök elmismásolt plágiumügye, pártja illetékeseinek Ceauşescu-kort idéző magyarellenes megnyilvánulásai, illetve a pártban burjánzó parttalan korrupció teljesen alkalmatlanná teszi az ország legmagasabb közjogi tisztségére.

 

A dilemma az, hogy magyar szempontból ellenfele, Klaus Johannis sem tűnik sokkal ígéretesebbnek. Az elmúlt hetekben egyes fórumokon magyar hozzászólók, bloggerek szinte már egzaltált hangnemben kardoskodtak amellett, hogy csakis rá, a nyugati civilizációt képviselő erdélyi jelöltre szabad szavazni a posztkommunista, korrupt maffiagépezet megtestesítőjével szemben, szinte már emberfeletti lényként tüntetve fel a jobboldali jelöltet, csak azért, mert erdélyi és kisebbségi.

 

Ez azonban nem változtat azon, hogy a magyaroknak igazából soha semmit sem ígért. Az autonómia gondolatát pedig konkrétan is elutasította. Nemcsak most, a kampányban, amikor ez abból a szempontból érthető, hogy ellenfelei azonnal soviniszta lejárató hadjáratot indítottak volna ellene, magyarbérencként feltüntetve őt. Hanem már korábban, évekkel ezelőtt. És ha higgadtan megvizsgáljuk a képet, afölött sem könnyű elsiklani, hogy a mögötte álló pártok, a PNL és a PDL is megmutatták már, hogy nem sokkal jobbak a PSD-nél. (…)

 

Persze nincs szó arról, hogy Johannis lenne az ideális jelölt, azonban a jelek szerint most a nem szavazás, az, ha a PSD-vel szemben álló erdélyi erők nem mozdulnak meg kellő számban, Pontának, a totális, korlátlan és gátlástalan PSD-uralom megvalósulásának kedvezne.