„A magyarok közül az első fordulóban miért mentek el olyan kevesen választani ? A kommentátorok szerint a kivándorlás miatt csökkent a romániai magyar választók száma, a két magyar induló nem versenyhelyzetet teremtett, hanem éppen ellenkezőleg, csökkentette a választási kedvet, ráadásul – mivel mindenki tudta, hogy mindkét magyar jelölt az első fordulóban elvérzik – fölöslegesnek tartották eleve lefutott mértkőzésen résztvenni. És persze többen idézgették az RMDSZ-re leadott szavazatok csökkenő számát mint annak bizonyítékát, hogy a szavazók összhangban a romániai folyamatokkal elfordulnak a politikától. Nem kevesen írták-mondták azt is, hogy a kampányban az RMDSZ-nek nem sikerült mozgósítania a választóit.
Maradjunk ez utóbbi félmondatnál: »az RMDSZ-nek a kampányban nem sikerült mozgósítania a választóit«.
Vajon miért nem ? Kelemen Hunor nem utazott és nem beszélt eleget? Dehogynem. Az RMDSZ polgármesterei, tanácsosai nem fejtettek ki a kampányban kellő hírverést? Dehogynem. Az egyházak nem foglalkoztak a kampány időszakában a hitélet mellett a közélettel? Dehogynem. A média mind a való, mind a virtuális világban és a kettő immár szétválaszthatatlan ötvöződésében nem tűzte elég gyakran napirendre a témát? Dehogynem.
Én úgy gondolom a választási közömbösség mögött ott rejtőzik egy másik fontos tényező is, amelyről senki nem beszél és itt az ideje, hogy szóvá tegyük.
A közéleti részvételre ugyanis a romániai magyarokat nem csupán a választások előtti kampányokban kell mozgósítani, hanem a választások közötti időszakban is lehetővé kell tenni számukra, hogy részt vegyenek a közügyek intézésében – és ha látják ennek eredményét, akkor önmaguktól »mozgósulnak«.”