„Értékelhetné akkor, hogyha az indoklások felsorolása közben nem adta volna a szövetségi elnök egyértelműen értésünkre, hogy a jobboldali jelöltet az RMDSZ nem támogathatja, mert az első forduló után elzárkózott a tárgyalásoktól és különben sem állhatunk Iohannis mellé, akinek csak a szavazatunk kell, de nem akarja meghallani a hangunkat. Ráadásul Iohannis nemcsak a kampányban, hanem az azt megelőző időszakban is folyamatosan negatívan nyilatkozott a magyarok törekvéseiről, az anyanyelvhasználatról és az autonómiáról, de azt sem felejtjük el, hogy az ő pártja, a Nemzeti Liberális Párt akadályozta meg, hogy 2012-ben az RMDSZ kormányra kerüljön, szól az indoklás. (…)
Pontának még azt is elfelejtik, hogy nyáron, az időközi parlamenti választás előtt az Avasban azzal kampányolt, hogy az USL-nek azért kell Szatmár megyében működnie (bár országosan felbomlott, aminek köszönhetően az RMDSZ kormányzati szerepet kapott), hogy ne nyerhessen még egyszer magyar jelölt választást a megyében. Röviddel később Románia az RMDSZ-szel, tehát a koalíciós partnerrel szemben lépett be a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről szóló luxemburgi perbe, de az emiatt kirobbant koalíciós feszültség ekkor is elült, az RMDSZ nem lépett ki a kormányból — a Szövetség elnöke mondott csak le kultuszminiszteri tisztségéről. Az államfőválasztás második fordulóját megelőző kampány hevében a kormánykoalíciót alkotó párt, az UNPR a PRM-s Vadim Tudorral is lepaktál, az RMDSZ-t ez is váratlanul éri, és ismételten következmények nélkül is marad. Az RMDSZ ugyanis a kormányzati stabilitás megőrzésén munkálkodik…”