„Kelemen Hunor megfontolt volt és jól érvelt a kampányban, amikor a román választók előtt szerepelt akkor is. Szilágyi Zsolt szimpatikusnak tűnt, jó érzékkel mondott le arról, hogy ellenfeléből ellenséget, az erdélyi magyarság elvesztőjét próbálja meg faragni. Szárnysegédjeire hagyta ezt a piszkos munkát. Toró T. Tibor például még a Bukaresti Rádió magyar adását is feljelen…, illetve bepanaszolta az Országos Audiovizuális Tanácsnál. (Megbicsaklott a billentyűn az ujjam, mert eszembe jutott, hogy épeszű politikus nem jelenti fel a sajtót.)
Nehéz lenne hát eldönteni: Kelemen vagy Szilágyi, autonómia vagy föderalizáció? Ha választási lehetőségünk lenne. De a látszattal ellentétben nincs.
Vasárnap nem opcióinkat fejezzük ki szavazatunkkal, hanem támogatásunkat. Azt, hogy támogatja-e az erdélyi magyarság, a tömb az RMDSZ autonómia-tervezetét, amelyre a többségi politikusok is odafigyeltek. Ha nem támogatjuk, az előző tervezetek sorsára jut: ott hever majd évtizedekig a Képviselőház poros irodájában, a fiók legmélyén. Támogatja-e a szórvány azt a párbeszédet, amelyet az RMDSZ a kisebbségi jogok érvényesítési eszközének tart, amely – ellentétben az erőszakkal – nem a vesztes-vesztes, hanem a nyertes-nyertes politikai játszmához (eredményhez) vezethet?
Pillanatig sem szabad szem elől téveszteniük a dialógus híveinek, hogy ma (még) Bukarestből csak az RMDSZ látszik. Budapest pedig ködben van, ha igaz – nem cáfolták, noha meg sem erősítették –, hogy Orbán Viktor nem örült a két magyar jelölt indulásának.
Akik Szilágyi Zsoltra szavaznak, azok az EMNP-t támogatják. Ők az RMDSZ politikájának bírálatát fejezik ki voksuk által. Szükséges felmérni az erdélyi magyar pártok erőviszonyait is. Ez mindkét oldal hasznára válik.”