// 2026. június 14., vasárnap // Vazul

Neked mit mesélt a nagymamád?

// HIRDETÉS

Mert Szilágyi Júlia olyanokat tud az 1945 előtti Kolozsvárról, amit más nem. És el is tudja mesélni. Azt is, amit a nagymamája mesélt.

Aki egy kultúrát akar kiirtani, annak emlékeket kell megsemmisítenie – olvasta fel Szilágyi Júlia friss memoárkötetéből Tibori Szabó Zoltán újságíró. Ő és Balázs Imre József, a kötet szerkesztője mutatta be kedd este az Álmatlan könyvet, és beszélgetett a gyerekkori emlékeit esszékké sűrítő szerzővel. 

De az este messze nem volt ilyen hivatalos, a beszélgetés első fordulójában Szilágyi Júlia azt mesélte el, milyen fura helyzetekben ismerte meg a később barátaivá vált, mostani beszélgetőtársait. Mert a történetekből és a történetmesélésből áll össze az egyén, a család és egy közösség kultúrája is – állt össze a kép és a tanulság az este folyamán a Minerva Művelődési Egyesület székhelyén.

 

Szilágyi Júlia irodalomkritikus, esszéíró 1936-ban született Kolozsváron zsidó családban. És ez nem a lecke felmondása miatt fontos, hanem azért, hogy egyből felfogjuk, milyen gyermekkori emlékei lehetnek a bölcsészkar legszeretettebb tanárnőjének: 1944-ben még nincs nyolc éves, amikor a kolozsvári, észak-erdélyi zsidókat előbb gettókba, majd haláltáborokba szállítják.

 

Észak-Erdélyből 40 ezer, 14 éven aluli gyereket szállítottak el a koncentrációs táborokba, közülük Kolozsvárra 8-9 gyermek tért vissza – tudtuk meg Tibor Szabó Zoltántól. Egyikük Szilágyi Júlia, bár ő nem a deportálásból, hanem a bujkálásból tért vissza édesanyjával. Emlékeit mégsem a szenvedő áldozat hangján vagy mártírpózban meséli el, hangsúlyozza mindenki a teremben, aki szót kap. 

 

 

Szilágyi Júlia és Balázs Imre József | Fotók: Szabó Tünde

 

Sőt: a mesélő Szilágyi már-már a szenvtelenségig őszinte, az elemző Szilágyi pedig gyakran humoros, ironikus. Élőben még inkább az volt, talán azért is, mert ahogy ígérte, kevés történetet mesélt a könyvből. Inkább csak utalt egyikre-másikra, például hogy a család keresztény tagjai megmentették a család zsidó tagjait, vagy milyen gyermeki bizalommal vészelte át a bukaresti bombázásokat. A nyomasztó sztorikat sejtető emlékképeket pedig néha úgy idézte fel, hogy akár nevethessünk is közben.

 

„Az anya, mint legtöbbször, győztes áldozatként vonult le az érzelmi csatatérről. Mégis jó az emlék felidézése, hogy gúnyosan figyelmeztessen: mi váltja ki, mi ihleti, mi tartja ébren a megbocsátás értékének ugyancsak vissza-visszatérő apológiáját. Mert ugye, sértődötten élünk” – zárja az egyik emlékfüzért az Álmatlan könyvben.

 

Annak tulajdonítja koraérettségét, hogy nagyon zsenge korában találkozott azzal az emberekben, ami a legrosszabb, és azzal, ami a legjobb bennük. Olyanokkal, akik el akarták pusztítani őt és családját, és olyanokkal, akik megmentették. Ők mégsem utólag kimódolt tanmesék szereplői, alakjuk épp annyira pontos és homályos, ahogy arra a megfigyelő gyermek emlékszik, aki közben küzd azért, hogy értelmet adjon a körülötte röpködő, de el nem magyarázott szavaknak: mi az, hogy gettó, hogy árja, az árja párja, és mit jelent az, hogy szabad ember.

 

De azt már akkor is, 1944 nyarán pontosan érezte, hogy a Calea Victoriei-en hadifoglyokként felvonultatott angol pilóták nem azt sugározták, hogy ők a háború vesztes oldalán harcoltak, és hogy az ott bámészkodók zöme azért szimpatizál velük, mert az emberek szeretnek a győztesekhez tartozni.

 

 

Arról már keveset hallottunk (valószínűleg a kötetben sem olvasunk sokkal többet), milyen volt visszatérni Kolozsvárra, újrakezdeni iskolát, családot, várost, politikai rendszert. Szilágyi Júlia épp csak megemlítette, hogy gyorsan csalódott a kommunista berendezkedésben. Azt már Tibori Szabó Zoltán mondta el, hogy a szerző többszáz oldalnyi szekusjelentés főszereplőjévé vált mint nacionalista, irredenta, kozmopolita és egyéb felforgató elem, akire veszélyes az ifjúság oktatását bízni.

 

Úgyhogy várjuk a folytatást, már csak azért is, mert maga Szilágyi jegyezte meg, hogy a szülők a családfenntartás rutinjában mintha leszoktak volna arról, hogy meséljenek a gyerekeknek, akik inkább a nagyszülőktől hallanak családi történeteket. Miközben nem prédikációval és nem pofonnal nevelünk, vallja az esszéíró, hanem egész életünkkel: történeteinkkel és azzal, mennyire cselekszünk összhangban azzal, amit elmesélünk.

 

És hogy milyen maga a kötet? 1: tessék elolvasni; 2: mint az emlékezés. Rendezett és rendező csapongás.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!
Krónika

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo
Főtér

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo

Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén
Székelyhon

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén

Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.

Magyar kötődés nélkül jutottak állampolgársághoz külföldiek százai?
Krónika

Magyar kötődés nélkül jutottak állampolgársághoz külföldiek százai?

Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.

A házban lőtték ki az anyamedvét, bocsait Hargita megyébe hoznák – videóval
Székelyhon

A házban lőtték ki az anyamedvét, bocsait Hargita megyébe hoznák – videóval

Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS