„S ha – valami nagy csoda folytán! – sikerülne is megnyernie az elnökválasztások második fordulóját, még egyáltalán nem biztos, hogy elnök is lenne. A sok feltételes mód már oly bizarr, akár egy sorsdráma, melynek elfelejtették megírni az utolsó felvonását, s a replikák fennakadnak a semmiben. De nem a nézőkre bízzák, hadd döntsék el a dráma végkifejletét, hanem egy mindenható bíróság fog ítélkezni.

A választások után, mintha nem lett volna elégséges idő egy pitiáner, úgynevezett „összeférhetetlenségi” perben a voksolást jóval megelőzően szentenciát mondani, hogy ne induljon leküzdhetetlen hendikeppel az egyik esélyes jelölt, akinek esetünkben másfajta hátránya is van. Többféle is: először az, hogy szász szegény feje, másodszor pedig, hogy a mögéje összeverődött tábor nincs azonos súlycsoportban például a kormánypárti szövetséggel, melynek igazán rendelkezésére áll a győzelemhez pejparipa és fegyver elég, s katonákat is úgy toborozhat, ahogyan csak akar: a tiszteket és a tiszteseket lekenyerezéssel, a közvitézeket csábos ígérgetésekkel. Ez utóbbiakat minálunk soha nem szokták betartani.”