„A legújabb korrupciós botrány érintettje a nyolcvankilenc utáni román politika szimbolikus alakja, a Nagy Kombinátorként emlegetett Viorel Hrebenciuc. Nem tudjuk, mit őrzött, őrizhetett meg korábbi befolyásából, de az tagadhatatlan, korábban ő volt az, aki minden törvényes és kevésbé törvényes eszközt felhasználva egyeztetett, alkudozott pártok és politikusok között, kormánykoalíciókat hozott össze, s bontott fel. Ő közvetített a posztkommunista utódpárt és az RMDSZ között is. Igen kíváncsiak lennénk, milyen kapcsolatai voltak a „szövetség” vezető politikusaival, a Neptun-paktumon túl milyen természetű ügyleteket bonyolított és kinek, kiknek a hasznára?
Az eset után sokak – honatyák, honanyák, egyéb percemberkék – ina megremeghetett, merthogy nyilvánvalóvá vált: ha Hrebe bekeríthető, akkor senki sem alhat nyugodtan. Pedig hát milyen szépen alakult minden – gondolhatták –, összeállt a kiváltságosok, az érintetlenek, a törvény fölött állók kasztja, amelyhez szerencséjükre ők maguk is tartoznak, s most hirtelen vége mindennek! Hát nem tudom, bárcsak így lenne. De ne feledjük, Romániában élünk, ahol jó vigyázni, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol rendszerint a legnagyvonalúbb, legönzetlenebb gesztus mögött is felsejlik az alantas hátsó szándék.
Mindenesetre indokolt gyanakvással fogadni Hrebenciuc lemondását képviselői mandátumáról, illetve az azzal járó mentelmi jogáról. Nem olyan ember ő, aki valamiféle kiváltságáról önként lemondana. Hacsak nem kényszerítették erre a lépésre. És mi, illetve ki kényszeríthette volna? Hát a helyzet, meg a pártelnök.”