A nevem Hunor. Kelemen.
Holt nem vagyok, se eleven,
ha kél a hír, a szó, a nesz:
Nincs kormányon a Radamesz!
A magyarok istenére esküszök,
esküszök, hogy autonóm én így leszök!
(Nagyjából emlékszem, még poéta koromból, hogy néz ki egy szonett, de ezt a paradigmatikus parafrázist nem hagyhattam ki, na.)
Magyar vagyok, kicsit román,
de székely is, vagy ottomán,
sőt, szerb, szász, roma, hogyha kell
a bársonyszékig jutni el.
A magyarok istenére esküszök,
esküszök, hogy multikulti így leszök.
Voltam költő, meg filozóf,
meg rádiós, meg fotogróf,
meg transzi-párti párttag is…
Parol! Egy szavam sem hamis!
(Oké, beismerem, franc se emlékszik már, hogy néz ki egy szonett. De azért a vers jó, nem?)
A magyarok istenére esküszök,
esküszök, hogy államelnök én leszök!