„Itt, Romániában élő magyarokként ma is kérdezzük: beszélhetünk-e egyáltalán valódi többpártrendszerről, ha mindenik a kommunista bukaresti államhatalomból nőtt ki, különbséget alig észlelünk közöttük, ráadásul mindahány magyarellenes szólamokkal igyekszik voksokat szerezni?

Megvalósult-e az egyenlőség elve, ha a bukaresti hatalom korlátozza anyanyelvünk, jelképeink használatát, szabotálja az állami magyar egyetem létrehozását, nemzetbiztonsági kockázatként tekint ránk? De velünk együtt kérdezhetik a többségi nemzet tagjai is: szabad-e igazán az ország, ha erőforrásait vezetői elherdálták, lakosságát kizsákmányolják, gazdaságpolitikáját nemzetközi pénzintézetek diktálják?

Miféle jövője lehet az államnak, amelyet fiatalok tízezrei, százezrei hagynak el, hogy külföldön keressenek megélhetést maguknak? Milyen a nemzetközi megítélése egy olyan országnak, amelyet behálóz a korrupció, ahol a legfőbb kormánypárt vezetői sorra buknak le? Miféle demokrácia az, ahol a parlament védőfalat von az ügyészek célkeresztjébe került politikusok köré, a mentelmi jog pedig sokak számára mentőövet jelent, amellyel megúszhatják a büntetőjogi felelősségre vonást?”