„És most, ha felmerül, mi az, amit kapott az ország a leköszönő Traian Băsescu államfőtől, akkor épp ez az, amit. Mert Băsescu – a szekusmúltjával, a szolgálatokkal való mostani kapcsolatával, a gazdasági ügyleteivel, meg az összes többi negatívumával együtt – az eddigi legjobb államfője volt Romániának. (Igen, igen: nálunk ilyen a legjobb, ez számít a csúcsnak. Igen, itt tartunk.)
Hiszen Iliescuról ugye ne is beszéljünk (illetve beszéltünk már róla, róluk, amikor az előbb jeleztem, hogy ők a legkártékonyabb erőt jelentik az országban, a változások óta folyamatosan). Constantinescu pedig hiába volt tiszta ember, ha az ország nem volt az – így semmit sem tudott tenni titkosszolgálati és maffiacsoporti hálókba belegabalyodva. Băsescu volt tehát az, akivel igazán rugdostathattuk és visszaszoríthattuk legalább a többieket. Ennél több jelenleg lehetetlen ebben az országban.
Persze ő nem a megtisztulás, nem kizárólag az ország érdekében csépelte az ellenfeleit, hanem főként épp azért, mert a politikai ellenfelei. Hogy ebből az országnak is haszna származott, hogy egy százalékkal tisztább lett, hogy az igazságszolgáltatás olyan döntéseket hozott meg, amelyeket addig lehetetlennek tartottunk, hogy rács mögé kerültek olyanok, akiket maximálisan védett keresztapáknak tudtunk, hogy ennek nyomán talán lassanként mozdul valami – nos, mindez az ország szerencséje, amolyan kollaterális eredmény.
És mégis ez a legtöbb, ami eddig történt itt, ezen a színtéren 1989 óta. Plusz: annak ellenére, hogy a kommunista éra terméke ő is, eddig ő tartotta legbiztosabban a Nyugat közelében Romániát, és távolította Moszkvától.
(…)
Tehát röviden ezt kaptuk a távozótól, és ez van most. És hogy kire szavazzunk? Nos, általában senkire. Legalábbis én ugye érvénytelen szavazatot szoktam leadni, mivel igazi alternatíva nincs. Akkor érdemes csak – kivételesen – érvényesen voksolnunk, amikor kiélezettebb a helyzet, azaz súlyosabban nyomul ismét a PSD, vagy bármelyik bűnszövetkezet. És amúgy most ez van.”