„Nem, nem a gólokban mérhető mire gondolok, hanem arra, hogy vajon mennyire viselik ki magukat szurkolóink, mennyire tesznek nevetség vagy megvetés tárgyává minősíthetetlen viselkedésükkel. És egyáltalán nem vigasztal, hogy netalán a túloldalon esetleg még inkább eldobják a sulykot, legyen ez az ő bajuk, szégyenkezzenek ők saját barbárjaik miatt.

Az elején említett olvasói felvetést, miszerint az UEFA-nak kellene gondoskodnia, hogy történelmi sérelmeket magukban hurcoló nemzetek ne kerüljenek azonos csoportba, mégsem tudom elfogadni. Igen, száz éves sérelmünk birtokában, vagy a tegnap esti szerb-albán botrány után el tudom képzelni mi lenne egy orosz-ukrán focimeccsen. De azt is tudom, hogy ha ilyesmivel számolnának, akkor nagyon korlátozott sorsolási lehetősége lenne az Európai Labdarúgó Szövetségnek. Akkor az már tényleg nem sport lenne, hanem vegytiszta politika.

És mit tehetne például az afrikai szövetség, amelynek nemcsak történelmi, hanem törzsi, vallási feszültségekkel is számolnia kellene? Akkor akár el is felejthetnék az Afrika-bajnokságokat. De a FIFA-nak sem lenne egyszerű dolga…

Ám tény, hogy valamit jó lenne kitalálni, mert amint rendre ezek a kényes nagy derbik is mutatják, képtelenek vagyunk felnőni a sportszerűség szintjére, s ha így megy, előbb-utóbb csak zártkapus mérkőzések lesznek.”