Naprakés
béel
2014. október 14. kedd, 13:32
Mindhárom idei választást elsöprő fölénnyel nyerte a Fidesz. De mi jön ezután?

A magyarországi ellenzéknek továbbra sem sikerül ellenszert találnia a kormányoldal politikájára – ez szűrhető le a vasárnapi önkormányzati választások eredményéből, amely alapján a Fidesz-KDNP idén már harmadszor aratott elsöprő választási győzelmet a tavaszi országgyűlési, majd európai parlamenti voksolás után.

A siker gyakorlatilag totális: Budapesten, ahol a baloldal és a liberálisok hagyományosan erősebbek voltak, a 23-ból 17 kerületben választottak fideszes polgármestert, fideszes többségű a fővárosi közgyűlés, és Tarlós István marad a főpolgármester.

A 23 megyei jogú városból 20-ban győzött a Fidesz-KDNP jelöltje, és a megyei közgyűlések is a kormánypártok irányítása alatt lesznek.

Az újabb elsöprő győzelem okai egyrészt abban keresendők, hogy az ellenzék még mindig képtelen volt hiteles alternatívát felmutatni a kormánnyal szemben, amely viszont gyakran populista, de a polgárok anyagi biztonságérzetét bizonyos mértékig növelő intézkedések – például a rezsicsökkentés és a devizahitelesek megsegítése – révén meg tudta tartani a támogatottságát.

A másik ok az ellenzék szétforgácsoltsága. A bal-, illetve a balliberális oldal pártjai jelenleg legalább olyan mértékben tekintik ellenfélnek egymást, mint a kormányt. Ezt mutatja, hogy Tóbiás József, az MSZP elnöke már az urnazárás után közölte: nem hajlandóak együttműködni a korábbi szocialista párt- és miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójával.

Pedig a budapesti főpolgármester-választás eredménye azt mutatja: ha van összefogás és közös jelölt, az képes lehet legalább tisztes eredmény elérésére. Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter 36 százaléka a győztes Tarlós István 49 százaléka mellett azt jelzi, a balliberális szavazók részéről lenne igény az összefogásra.

Igaz, az sem mindegy, hogy kivel és kit támogatva. A baloldal óriási hátránya, hogy egyelőre képtelen nem az előző huszonöt évben lejáratódott, hiteles arcokkal előállni. Bokros Lajos jelöltként való indítása – amelyre azt követően került sor, hogy az MSZP újabb bukást szenvedett el a politika terén láthatóan idegenül mozgó Falus Ferenc tragikomikus főpolgármester-jelölti kalandja után – arra enged következtetni, hogy óriási a káderhiány. Az alacsony részvétel is azt mutatja: a baloldali szavazók inkább otthon maradtak, semhogy a rendelkezésre álló jelöltekre voksoljanak. (Ezért is arathatott újabb jelentős győzelmet a szavazótáborát viszonyt egyben tartó kormányoldal). Az egyetlen kivétel a szegedi Botka László, aki az MSZP színeiben ismét toronymagas győzelmet aratva tartotta meg polgármesteri székét. Ő viszont egyelőre megelégszik a helyi sikerrel, nem kívánja magát országos vezetői szerepet vállalva kompromittálni.

Az, hogy meddig marad meg a kormányoldal jelentős fölénye, többek között azon múlik, hogy a baloldalon hogyan alakulnak az ellenzék vezető szerepéért folyó harcok. Gyurcsány Ferenc egyértelműen bejelentkezett erre a pozícióra, azonban személyisége még a balliberális oldalon is annyira megosztó, hogy elvakult rajongóin kívül gyakorlatilag mindenki mást csak elriasztana. Az MSZP éppen ezért nem kér a vele való szövetségből. Ugyanakkor a mostani újabb kudarcos szereplés – és az, hogy jelöltjük, Falus Ferenc már a megmérettetés előtt csúfosan elbukott – őket sem igazán jogosítja fel nagy reményekre.

A Jobbik szereplése sem nevezhető átütő sikernek. Valamelyest jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt, azonban még mindig távol áll a váltópárti szereptől, és az, hogy közel áll ahhoz, hogy második erővé váljon, a baloldal szétforgácsoltságának tudható be.

Az LMP szereplése azt mutatja: az ökopárt nem tud meggyőző, eredeti alternatívát felmutatni, és ezzel képtelen kitörni a budapesti bázisú kispárt szerepköréből.

A négy év múlva esedékes parlamenti választások erőviszonyai tehát részben azon múlnak, hogy a baloldal tovább erodálja önmagát a belső küzdelmek során, vagy kialakul egy olyan pólus, amely képes maga körül integrálni a baloldali érzelmű szavazókat. Másrészt pedig azon, hogy a kormányoldal milyen politikát folytat, a harmadik győzelem után képes lesz-e hatékony, kevesebb konfliktussal járó kormányzást folytatni.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/5486
Amikor az volt a tét, hogyan tanítsanak meg mindenkit olvasni és írni, nem volt magától értetődő, hogy ezt Magyarországon és részben Erdélyben magyarul kell tenni.
Közös elnökségi ülést tartott Kolozsváron az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt.
Amiben az a zavaró, hogy nem hódítók győzik le az embert, hanem a nemzeti középszerűség maroknyi serege. Andrei Pleșu írása.
Nem csak Bályokon lesz vadászat a hétvégén: a Cibles-völgyben nem szórakozásból, hanem a sertéspestis miatt ölik le az összes vaddisznót.
Leonard Azamfirei szerint erőltetett volt összemosni az új angol kar és az évek óta követelt magyar kar ügyét.
A közelgő pápalátogatás fokozatosan beizzítja az ortodox nackóhadsereget. Hasítanak rendesen.
Magánlakásokat is kínálnak a zarándokoknak Jászvásáron.
Ha még sokat húzzák-nyúzzák, nem lesz, akit felelősségre vonni. Iliescu az ügy sztárvádlottja.
A legtöbben helyeslik. És persze Bukarestről is megvan a véleményük.
A SRI szerepe eddig sem volt tisztázott az ügyben, az alkotmánybíróság erre rátett még egy lapáttal.
Erdélyi statisztikai szolgálat indult, mely nemcsak a bennünket érintő adatokat, hanem az erdélyi magyar intézményeket is felsorakoztatja.
És ezúttal nem mi, magyarok fenyegetjük a hazát. Sőt, dicséretet is kapunk.
Beindult a nemzeti médiagépezet a közelgő pápalátogatással kapcsolatban. Méghozzá furmányos összeesküvés-elméletekkel.
Ráadásul az intézmény nevét is megváltoztatják a magyar oktatók konzultálása nélkül.