„A másik oldalról úgy is fogalmazhatunk, hogy a hazai munkaerőnek csak körülbelül tíz százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ami jól jelzi azt, hogy a hazai egyetemistákra nincs szükség a munkaerőpiacon. Egész egyszerűen azért, mert a romániai egyetemi rendszert nem a gazdasági igények szerint alakították ki, hanem az egyetemek, egyetemi tanárok egyéni érdekei alapján. Így jutottunk el oda, hogy olyan szakok is vannak, amelyek elvégzése után a diák egyszerűen azt sem tudja megmondani, hogy mi lett belőle most, hogy nagy lett.

Egyetemi rendszerünk kaliberének jó fokmérője az a tény, hogy míg az angliai Oxfordra bejutók és jelentkezők aránya 1:13-hoz, addig itthon 1:1 ez az arány, mi több, még bőven marad szabad hely is utánuk. Nem csoda tehát, hogy a felterjesztetett tizenegyből csak két romániai egyetem került fel az Európa és a világ egyetemeit rangsoroló Top 500-as listára.
De menjetek, kedves fiatalok, harcoljatok az egyetemi diplomáért, azonban ne feledjétek, a tudásnak nem az a cédula lesz a biztosítéka.”