„Meghalt egy ortodox főpap. Bizonyos Nicolae Corneanu, aki Bánát metropolitája, Temesvár és Karánsebes érseke volt. Több mint 52 évig töltötte be ezt a tisztséget, novemberben lett volna 91 éves, tehát tisztességes kort élt meg, mégis nagyon sokan hitvány teremtménynek tartották. Egyszerűen azért, mert amíg minden felekezetbeli társai börtönökben sínylődtek, sokan sosem kerültek haza, ő előbb a Szigurancának, majd a Szekuritáténak súgott be, s küldte az embereket a rács mögé több mint fél évszázadon keresztül.
Az 1989-es temesvári események résztvevői közül pedig sokan állítják, azokban a nehéz napokban bezáratta a temesvári ortodox katedrális kapuit, így nagyon sok fiatal nem menekülhetett be oda, a lépcsőin sebesült, halt meg. A változás után azonban két kézzel szórta a hamut a fejére, bocsánatért esedezett, s meg is maradt a magas tisztségében. Sőt, miután a diktátor kitüntette a Románia csillaga érdemrenddel, a változás után a mellére akasztották a nemzeti Nagykeresztet, ráadásul az Akadémia tiszteletbeli tagja lett, de ami egy kicsit elgondolkoztató: a román demokrácia bajnokának tartott Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS) az igazság, szabadság és az emberiség magas értékeiért tett tevékenységéért díjazta. Puff neki.
Úgy látszik, a román társadalom már megszokta, hogy papjainak jelentős hányada besúgó is volt.”