„Valóságos örömünnepet ülnek a liberális sajtóorgánumok, az országárulás és az ízlésrombolás, az erkölcsi métely és színvonaltalanság legfőbb magyarországi fórumai, közhírré dobolván, hogy az Európai Parlament illetékes szakbizottsága – bár teljesen alkalmasnak ítéli Navracsics Tibort az európai biztosi szerepre – nem szeretné őrá bízni az oktatás, a művelődés, az ifjúsági ügyek és állampolgári szabályozások brüsszeli tárcáját.

Ez nem Navracsics Tibort, hanem a díszes bizottságot minősíti, melyben – úgy tűnik – fölös számban vannak a kommunisták, a zöldek, a liberálisok és egyéb világháborítók képviselői, mert fölötte nagy a vonzalmuk eme szakterületek iránt, s „rátermettségüket” be is bizonyították az elmúlt évtizedek során, alig hagytak értékelhető nevelést, oktatást, kultúrát, polgári jogot Európában. „Művüket”, nyilván, folytatni szeretnék, hiszen valami még csak maradt nyomukban az emberközpontú humaniórákból, s azt sürgősen el kell tüntetni. Jöhet a szaba­dosság, az istentagadás, a ferde hajlamok, a drogok, a mindenható tőke liberális világa, a közjó ellen fordítható egyéni devianciák uralma!

Egyre érthetőbbé válik a magyar nemzeti kormány szándéka, hogy „szabadságharcot hirdessen mindezek ellen, hiszen ezek veszélyesebbek még a nagyhatalmi, birodalmi katonai intervencióknál is, mert a közszellem megsemmisítését tűzi ki célul. Navracsics Tibor mindezek ellenére európai biztos lesz, s újabb indíttatást kap arra, hogy ott a magyar nemzet érdekeit, a magyar nemzeti kormány álláspontját képviselje, természetesen az európai közjó szolgálatában.

Nem vagyok híve az összeesküvés-elméletnek, de nem nehéz észrevenni, hogy Magyarország, a magyarság ellen valami szervezett hajtóvadászat folyik.”