„Az önkormányzatok ezeknél azért ezerszer demokratikusabbnak tarthatóak, már azon a jogon is, hogy választott szervek, s a polgárok akaratát és érdekeit kellene megtestesíteniük. Ezt azért mondom feltételes módban, mert ezen a területen is posztkommunista mentalitással kell szembesülnünk, olyannal, mely nem az igazi alkalmasságot, a tisztességet tekinti kiválasztó szempontnak, hanem az ügyeskedést, a csoportérdekek szolgálatát, a kiskapus törvénytelenségekben való jártasságot.

Hát nem csodálkozom, hogy a DNA elsősorban a regáti megyékben tárt fel számtalan disznóságot, s nem maradnak sokkal alább a »benti« városok, községek sem. »Odabenn« ma már alig van megye, város, község, melynek vezetői ne keveredtek volna gyanúba. Igen sokan már előzetesben, börtönben tengetik napjaikat, s a szerencsésebbek is házi őrizetben vannak, a még szerencsésebbek pedig országos vagy nemzetközi körözésben. Ezek között egyaránt van ellenzéki és kormánypárti is.

A DNA Erdélyben is belenyúlt néhány méhkasba, s lopott mézet is talált eleget. A leglátványosabb lebukás kincses Kolozsváron volt, ahonnan, hosszas uralgás után, rács mögé tették Horea Uioreanu megyegazdát, s onnan már hajlandó volt végre lemondani stallumáról. Most valami hasonló készülhet a szomszédos Brassó megyében is, de ne siessük el az ítélkezést, várjuk ki a végét.”