„Az RMDSZ elejét szeretné venni annak, hogy riválisa nagy nyilvánosság előtt terjeszthesse nézeteit, ezért ódzkodik Kelemen az általa már jó előre lenézően csak „nyilvános pofozkodásnak” minősített érvütköztetéstől. Ehelyett azt ígéri: az eddigi bírálatokra majd egyszerre, a sajtóban válaszol az RMDSZ.
Bár nem gondoljuk, hogy egy vagy akár két vita során lehetőség nyílna az erdélyi magyar közösség jövőjéről és az autonómiakoncepciók közötti különbségekről vallott nézeteket érdemben és kellőképpen mélyrehatóan vázolni, azért azt sem hisszük, hogy a jelenlegi helyzetben a felülről érkező kinyilatkoztatás formájában érkező válasz lenne a legjobb megoldás.
Mert jól hangzik ugyan, hogy autonómiaügyben a szövetségnek nem az erdélyi magyarokkal van vitája, de azért mégiscsak jelzésértékű, hogy az erdélyi magyar közösség soraiban volt közel 220 ezer olyan személy, aki hajlandó volt aláírásával támogatni egy, az RMDSZ-étől eltérő politikai és autonómiakoncepciót képviselő magyar jelöltet.
Márpedig mind a Kelemennek aláíró 270, mind a Szilágyit támogató 217 ezer magyar polgár megérdemli, hogy a magyar jelöltek nyilvánosan, egymással is ütköztessék érveiket. Hátha ezáltal esély teremtődne egy jobb, szélesebb támogatottságú és legitimitású, javított autonómiakoncepció kialakítására.
Mert ha a két oldal továbbra sem képes egymással nemhogy érdemben tárgyalni, de még értelmesen vitázni sem, lehet, hogy a nyilvános pofozkodás ugyan elmarad, de ahelyett végül mi, erdélyi, partiumi és bánsági magyarok együtt szaladhatunk bele egy jókora sallerbe.”