„Ez már önmagában az EMNP és az erdélyi magyar közösség sikere, hiszen sikerült az eddigieknél jobban mozgósítani a magyar polgárokat, és megcáfolni azt a meglehetősen arrogáns és kishitű RMDSZ-es kijelentést, miszerint nincs kétszer kétszázezer magyar aláírás. Nos majdnem összesen ötszázezer lett, vagyis bebizonyosodott, hogy az egészséges verseny képes fölrázni a polgárokat.
Persze a neheze ezután jön: a néppártnak a lehető legszélesebb körben, ésszerű érvekkel el kell tudnia magyarázni, miért érzi úgy, hogy van létjogosultsága az általa képviselt politikának. A siker, a párt elfogadottságának mércéje az lesz, ha sikerül annyi szavazatot összegyűjteni, ahányan aláírásukkal is támogatták a párt jelöltjének indulását, bár alapvetően az sem tekinthető majd csúfos kudarcnak, ha „csak” a két évvel ezelőtti parlamenti választáson kapott mintegy ötvenezer voksot sikerül túlszárnyalni.
A végső csata persze a román jelöltek között dől majd el.”