„Magyarországon időnként igen furcsán viszonyulnak a nemzetiségi kérdéshez. Így például az anyaországba áttelepült (tökmagyar) erdélyiek, vagy pedig a magyarországi zsibvásárokon apró-cseprő holmikat áruló székelyek már megszokhatták, hogy ott ők a románok. (Csak igen kevesen akadnak közöttük, akik ezt még rosszabb néven veszik, mint a romániai lemagyarozást, vagy a bozgorozást, netán a banghinázást).
A »románozás« azért is érdekes, mivel a magyarországiak pontosan tudják, hogy akivel szemben állnak, az magyar, és nem egy esetben talán még szebben, helyesebben és árnyaltabban is beszéli a magyar nyelvet, mint ők.
A Magyarországon élő románokat viszont teljes mértékben magyarnak tartják – és a románok sem nagyon korrigálják mindezt; legfeljebb a választási etnobiznisz alkalmával emlékeznek vissza román származásukra.
Aztán ott vannak a cigányok. Magyarországon – főleg az ország északkeleti felében – kifejezetten utálják őket.(…)
Magyarországon a romagyűlölet odáig vezetett, hogy vannak helységek – egyelőre még csak falvak, községek – amelyeknél a település neve előtt még egy tábla díszeleg a felirattal: »Magyar falu«. Eleinte ezt sehogyan sem értettem: ugyan biza, milyen falu legyen Magyarországon, ha nem magyar? Aztán megmagyarázták. A »magyar faluban« nincs cigány.
Lám-lám, így lehet szépítően (és hivatalosan?) cigányozni. Nemrég napilapban is olvastam egy kis »enyhítő cigányozást«: »a hivatásszerűen segélyből élők«. Az eufemisztikus cigányozás tárháza kimeríthetetlen, sebtiben én is kitaláltam egy kis sziporkát: színes fémgyűjtők.
A zsidók esetében a jelenlegi kormány által Ázsia felé vonultatott Magyarország azonban lépést tart az európai retrodivattal: ma már csak az számít antiszemitának, aki túl sokat zsidóz, és a legjobb társaságban is v«nnak, akik a zsidó szó hallatán elhúzzák a szájukat. Az is igaz, hogy »Keresztény falu” feliratú táblát még nem láttam (az »árja« szót pedig lejáratták Hitlerék).
A nemzeti kivagyiság ismételt fellángolásának idején az ember már csak a sokak által hagyományosnak mondott józan magyar észben bízhat, és reménykedhet abban, hogy a rossz példa nem lesz ragadós; és nem lesznek majd magyar városok, magyar megyék. És azt sem érjük meg, hogy a magyar határok mellett ott áll a felirat: „Magyar ország”.”