„Az autonómia nemcsak belügy. A nemzetközi intézményeknek is, a nagyhatalmaknak is van beleszólásuk ebbe a helyzetbe, velük is fel kell venni a kapcsolatot. Ebben a vállalkozásban Magyarország segítsége nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy ez a kommunikáció sikeres legyen, szükség van arra is, hogy a közösségünk külpolitikai üzenetét tisztán és egységesen megfogalmazzuk. 

Mert a momentum megfelelő. A keleti végeken elharapódzó konfliktusok arra késztetik a nyugati hatalmakat, hogy mindenáron elkerüljék a plusz feszültségeket. Nekünk ki kell fejezni nyugati elkötelezettségünket és elutasítani a szélsőségeket, ellenkező esetben nem kapunk engedményeket, hiszen egy potenciálisan ellenséges közösséget nem fognak segíteni. Ezt a lehetőségünket akarja aláásni egy minapi jelentés, amely szerint az erdélyi magyar vezetők orosz sugallatra keltenek feszültségeket Romániában. Az ilyen gyanúra nem szabad még a legkisebb okot sem adni. Kreatív energiáinkat a saját helyzetünk megoldására kell fordítsuk, nem másokról való véleményalkotásra. Így érhetjük el, hogy képviselőink leülhessenek a román féllel akár középtávon és megfogalmazzák a székely autonómia alapdokumentumát.”