„Egyetlen dologban azonban érdemes követni a mintát. Míg a katalán függetlenedés eleve halott próbálkozás, hiszen Madrid nem egyezett bele, nem fogja elfogadni a novemberi referendum eredményét, s így a nemzetközi közössége sem. Ha lesz is Katalónia, az ugyanolyan elszigetelt enklávé lesz, mint a donyecki és luhanszki népköztársaságok, Transznisztria, Dél-Oszétia, Abházia stb. – míg épp a jelzett tárgyalásos folyamatnak köszönhetően, a skótok tényleg függetlenedhetnek, ha a többség így dönt.
És van egy másik nagy különbség, amit érdemes szem előtt tartani. A skót esetben nem az etnikai faktor a domináns, míg a székely autonómia esetében, sajnos az. A romániai magyar társadalom a rendszerváltás után egy negyedszázaddal sem volt képes egy modern, a 21 században is életképes modellt kitalálni-kidolgozni, s makacsul ragaszkodik olyan megoldásokhoz, amelyeket a mai valóság már rég meghaladott. Ehhez az elképzeléshez azonban sem a román többséget nem lehet megszerezni, sem európai támogatást. Európa úgy fél az etnikai konfliktusoktól, mint ördög a tömjénfüsttől, s nem alaptalanul. Erre inti a két világháború, a Balkán háborúk és a most zajló orosz-ukrán fegyveres konfliktus is.
Azzal, hogy mi is „balhés kisebbséggé” válunk, azzal, hogy az Európai Parlamentben – amely elsősorban azzal van elfoglalva, hogy valahogyan egyben tartsa Ukrajnát, ahol a vérontás a keleti oroszok jogos autonómiaküzdelmeként indult – Tőkés László, immár egy magyarországi párt képviselőjeként a romániai magyar, székelyföldi etnikai alapú területi autonómia támogatására kér fel, ahelyett hogy valamiféle átfogó, összeurópai rendezést sürgetne, magunkon biztos nem segítünk.
Mint ahogy a ma délután bemutatásra kerülő RMDSZ autonómia statútummal sem.”