„És ha alaposabban elemezzük, mitől e zűrzavar, illetve kinek az érdekeit szolgálja, ijesztő következtetésekre juthatunk. Az RMDSZ felelőssége ebben nyilvánvaló. Nem vonták be ugyanis a munkába az autonómiamozgalom legfőbb képviselőjének számító SZNT-t, figyelmen kívül hagyták a már létező statútumot, aztán meg egyre csak halogatták a tervezet bemutatását, közvitára bocsátását, mintha készakarva az államfő-választási kampányra akarták volna időzíteni. Ebben az időszakban minden politikai szereplő nyer a lépésből. Az RMDSZ azt bizonyítja választói előtt, hogy felvállalja az autonómia ügyét, a román pártok meg versenghetnek nacionalizmusban, abban, hogy ki félti jobban az ország egységét. De még csak nem is az időzítés a legnagyobb gond – Romániában tényleg szinte állandó a kampány –, hanem a konszenzusra törekvés hiánya, illetve annak következményei. Miután ugyanis az előzetes egyeztetés elmaradt, az SZNT elítélte az RMDSZ lépését, s mert a közvita módjáról, időpontjáról továbbra sem tudni semmit, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint hamarosan két autonómiatervezete lesz a székelyföldi magyarságnak.
Megbomlik tehát az az egység, amely oly erőteljesen megnyilvánult például tavaly októberben, a székelyek nagy mene­telésén. És ez olyan fokú zavart okozhat a közösségen belül, amely végérvényesen kompromittálhatja az autonómiamozgalmat. Kinek is érdeke ez?”