„Nincs kirobbanó formában a román politika. Pár nap alatt sikerült elérni, hogy egy meglehetősen sikeresnek tartott agrárbiztos után az új, Juncker-féle Európai Bizottságban az ország érje be egy súlytalan tisztséggel, a felkínált székbe pedig egy olyan jelöltet ültessen, aki túl azon, hogy a női kvóta repíti Brüsszelbe, eleddig csak azzal szerzett kétes hírnevet, hogy epekedő szerelmes leveleket írt Colin Powellnek, s el kívánta vetetni Tőkés László magas állami kitüntetését. Még szerencse, hogy nem fordítva…
Úgy látszik, a mi Pontánknak nincs szerencséje mostanság a nőkkel, emlékezzünk csak a pénzügyminiszter kisasszonnyal tett kudarcos látogatására az elnöki palotában. Az viszont egyenesen férfiatlan viselkedés volt a részéről, hogy a szóvivőjét nem akkor menesztette, amikor az otromba módon üzengetett a Facebook-on egy, a kormány gazdaságpolitikáját bíráló újságírónak, csak azt követően, amikor ezt az új amerikai nagykövet kifogásolta. Bezzeg gyors volt és erélyes, amikor az RMDSZ-féle székelyföldi autonómia-tervezetet olvasatlanul minősítette elvetendőnek. Sajnos mire a kezdeményezés szövegét hadititokként kezelő, arról egyelőre csak zártkörű „társadalmi vitát” folytató tulipános honatyáink oda jutnak, hogy a jogszabály-tervezetet a szélesebb román és magyar közvélemény megismerje, a román nyilvánosságban már le is zajlik az egyoldalú társadalmi vita, a valódi törekvések már nem érdekelnek senkit a többség részéről. (A magyar ügy másik nagy barátja, Monica Macovei máris nyilatkozott egy nagyot, mondván az autonómia szorgalmazása Moszkva ügyét szolgálja.)
A nemzetközi történések amúgy sem az autonómia ügyét szolgálják.”