“A nyugat-európai katalán, skót vagy dél-tiroli autonómiák fejlett demokráciában és jó gazdasági környezetben alakultak ki, és ennek megfelelően az ottani önállósuló csoportok következetesen, de kellő higgadtsággal léptek és lépnek fel. A szembenálló felek vezetői jobban odafigyeltek a választói akaratra és a viszonylagos politikai egyensúly megtartására. A kelet-európai autonómiák, illetve a régi-új államok fegyveres megtorlások jegyében születtek. Az érintett területeket a rossz gazdasági helyzet és a demokrácia hiánya jellemezte. A leválás útját választó közösségek a legtöbb esetben csak háborús eszközökkel tudták meggyőzni a megtorló nemzeteket, hogy (újból) megadják nekik az önrendelkezéshez való jogukat. Ehhez hozzájárultak azok a nemzetközi szövetségek is, amelyek az alapvető emberi jogok nevében ugyan, de sokszor vitatható hitelességgel, bizonyos érdekek által vezérelve, beavatkoztak az érintett területeken. Minden megszerzett vagy elfojtott autonómia a másik fél frusztrációját eredményezte. Ezért „utálják” a szerbek a horvátokat, a csehek a szlovákokat, az ukránok az oroszokat, a spanyolok a katalánokat, a románok a magyarokat. Pedig az anyaországon kívül élő magyaroknak még nem sikerült az önrendelkezési jogukat visszaszerezniük. Csak érdemtelenül az utálatot. A felsorolt példáknál még súlyosabb az Izrael körüli konfliktusos helyzet, amely a szélsőséges erők további felerősödését és az egész világra kiterjedő közbiztonsági válságot eredményezte.
Minden egyes autonómia-példa sajátos és egyedi elemekre épül. Az orosz-ukrán konfliktusban például annyira fontosak a gazdasági és geopolitikai tényezők, hogy az EU-n belül is megoszlanak a vélemények. A hangzatos nyilatkozatokon és az államközi egyezményeken túlmenően, azok az érdekek a meghatározóak, amelyek a közbiztonságot és a jó anyagi (és energetikai) helyzetet garantálják. Ilyen szempontból többek között megfigyelhető az az ellentét, amely jelenleg Románia és Magyarország között fennáll. Az előbbi ország inkább Amerika oldalán, Ukrajna céljai mellett, az utóbbi pedig inkább a Putyin-eszmék mellett áll. Könnyű kitalálni, hogy kit, mennyire vezérel az ideológiai, és mennyire a gyakorlati szempont, de ez a hozzáállásbeli különbség komoly határvonalat jelent a szomszédos országok között.”