„A hivatalos politikusi megnyilvánulások egyelőre mindkét oldalon késnek, valószínű, várják az RMDSZ által nyíltan is felvállalt változatot.
Nagy kérdés azonban az első dühös kifakadások után, hogy az államelnök-választás küszöbén kialakulhat-e érdemi vita Székely­föld autonómiájáról. Amíg minden román politikust árulónak tekintenek, aki nem utasítja el azonnal – nehezen hihető. Még magyar oldalon sem számíthatunk tartalmas párbeszédre, borítékolható, elkezdődik a különböző tervezetek harca – van SZNT-, EMNP- s immár RMDSZ–MPP-változat –, annak bizonygatása, ki az autonomistább, elkötelezettebb, és ki az áruló, ismét elsikkad az, ami mind­annyiuk feladata volna. Százalékokért, hatalomért, egymás legyúrásáért folyik majd a küzdelem, nem az önrendelkezésért.
A székelyföldi autonómiastatútumnak egy magyar közösséget összefogó, konszenzus alapján létrejött tervezetnek kellett volna lennie, melyet bár mi elfogadunk, magunkénak érzünk. Ezt ígérte egykor az RMDSZ elnöke. Egyre inkább úgy tűnik, erre kicsi az esély.”